Kezdek megőrülni olyan gondolatok miatt, ami szerintem mindenkinek eszébe szokott jutni, de én egyszerűen nem tudom ffeldolgozni őket. Mit tegyek?

Mi a tudat? Mi az öntudat? Az agyam én vagyok? Én egy agy vagyok?

Születésem előtt halott voltam? A tudománynak van értelme? A tudomány miért nem ad választ a ‘miértekre’? Hogy lett a semmiből valami? Ha ezt fizikailag meg is tudnánk magyarázni, előrébb lennénk-e? Miért és hogyan lett a semmiből valami? Vagy mindig volt valami? Az összes érzésünk csak kémiai és fizikai reakciók lezajlása? Ugyannyi jelentőségünk van, mint egy kezdetleges életformának (pl egysejtűek)? Csak az agyunk komplexitása különböztet meg minket tőlük? Az öntudatom csupán az emberi agy fejlettségéből fakad? Csak az aggyal/idegrendszerrel rendelkező élőlényeknek vannak érzései? Érezni csak öntudattal lehet? A hitet csak a félelem táplálja? Mi az idő? Miért halad minden folyamat az idővel?

Beleszületünk egy világba, és nem tudjuk mi van. Egy érző, gondolkodó lény vagyok és feltehetőleg 7-8 milliárd hozzám hasonló egyeddel vagyok összezárva, továbbá megszámolhatatlan sok különböző fajtájú, idegrendszerrel nem feltétlenül rendelkező élőlénynek nevezett sejthalommal, egy fizikai valóságnak nevezett valamiben, egy geoid alakzatú anyagtörmeléken, mely folyamatosan forog a saját tengelye körül, és egy hatalmas tűzgolyó körül kering. Ez az egész egy elvileg folyamatosan táguló univerzumnak nevezett világmindenség része, lehetségesen többszáz milliárd galaxissal, benne hasonlóan bolygóknak, holdaknak, csillagoknak nevezett viszonylag szabályos formájú anyagtörmelékekkel, amelyek szabályosan forognak/keringenek az emberi faj által gravitációnak nevezett szabályrendszer szerint. És ez az egész emberi aggyal felfoghatatlanul kicsi részecskékből épül fel. És nem tudjuk miért vagy hogyan van ez az egész, senki nem tudja. És akkor én ne pánikoljak?? Hát hogyan lehet ezt kibírni ép ésszel??

Beleszülettem egy világba, amiről fingom sincs. Annyi fingom van róla maximum, amennyit elhiszek más embereknek, akik ugyanezeken gondolkodnak, csak intelligensebbek nálam. De mi az intelligencia? IQ? Ez is csak egy általunk teremtett valami, egy semmi.

Itt vagyok egy érzékelhető világban, és nem tudunk róla semmi számottevőt. Mi a számottevő? Tényleg én vagyok fura? Tényleg nekem van pszichózisom? Számít valamit, hogy mások is gondolkodnak ezen? Vannak mások egyáltalán?

Mi az, hogy érzékelhető világ? A szemünk, amivel látunk, és a fülünk amivel hallunk, elénk vetítenek egy képet/életet/világot, melyet fel sem lehet dolgozni.

A tudomány nagyon keveset tud, a vallások meg nem rendelkeznek semmiféle bizonyítékkal, és legtöbbjük nélkülöz minden logikát. Ráadásul mindkettőt selymes bársonyposztóként használja az emberi gonoszság önmaga leplezésére, hogy földi javakat halmozzon fel, egymás kárára. Önzőek vagyunk. Én is az vagyok. De miért? A halálfélelmem is önzőségből fakad, a mások iránt érzett szeretetem is.

Hogy lehet ez az egész véletlen? Ha meg nem az, miért nem kapunk magyarázatot? Miért nem tudom elfogadni a magyarázat hiányát?