Lehetséges gyógyszer nélkül?

A családomban többször volt mentális betegség: depresszió, bipoláris zavar. És mind apai, mind anyai ágon... Alapvetően életvidám lány voltam, de azt veszem észre, hogy az utóbbi években mindent kezdek egyre szurkebben látni, kedvetlen vagyok. Sokszor csak ülök, és semmihez sincs kedvem, jobb lenne, ha nem is lennék... Máskor pedig nagyon jó a kedvem, kicsapongok. Szedtem kedély javitokat, de nem használtak. Van rendes állásom, jó fizetésem, de mégis azt érzem, hogy jobb lenne, ha nem lennék. Már elég egy *kicsi* probléma és máris úgy érzem, hogy ez nekem sok, menekülnék... :( Igyekszem eltitkolni ezt a környezetemben, de néha már egyre nehezebb... Úgyis azt mondják, hogy mi bajom, mit szomorkodom... Alapvetően megbirkozom az élet dolgaival, de nyilván nem minden sikerülhet, de sokszor ezt hatalmas tragédianak fogom fel.. Nagyon nehezen viselem az elutasítást, főleg ilyantol, akit szeretek. Olyankor azt érzem, hogy nem vagyok fontos számára, vagy lehet nem is elutasítás, csak én érzem annak...

24L