Miért nem tudok nyitni mások felé vagy őszintén kitárni a lelkem?

Ez a probléma kb 1,5 éve van jelen olyan mértékben, hogy zavar már. Régebben is volt, de nem ennyire. Az a helyzet, hogy nem tudok 100%ig őszinte lenni senkivel. Lenne kinek elmondanom (legjobb barát, partner, anyu), bennük bízom meg a legjobban, de megsem elég arra, hogy eltárjam a lelkem. Amikor boldog vagyok akkor megtudom osztani az örömöm. De a bánatom nem, nem jönnek a szavak ugyanez amikor kétségbe vagyok esve. És annyira zavar, hogy egyes kérdésekben nem tudok segitseget kérni a szeretteimtöl. Mindig amikor valaki faggat pl. az érzéseimtől (nem a kellemesekről) akkor az olyan érzés mintha támadni akarna, de közben tisztában vagyok vele hogy nem akar semmi rosszat. Olyan is előfordul, hogy megelégelem ezt, hogy ilyen vagyok és elkezdek beszelni valakinek az egesz belső dolgaimról, aztan meggondolom magam félúton, gondolva, hogy úgysem érti meg.Annyira fáj, hogy nem ismeri senki a teljes énem. Másik dolog a barátkozás, első benyomás nálam annyira fontos, hogy néha teljesen más embernek próbálom magam tettetni csak, hogy kedveljenek. Az ellenkezője szokott előfordulni mert túl görcsösen próbálkozom és nem vagyok természetes.

Gondolkodtam, hogy lehet pszichológiai segítség kéne, de ott se tudnék megnyílni ugy érzem. Ide is csak azért merek írni és kikérni a véleményeteket mert nem látjátok a nevem és arcom.