Ez mutizmus, asperger szindróma, szociális fóbia vagy csak introvertáltság? És hogyan lehet belőle kijutni?

Nagyon fiatal korom óta visszahúzódó voltam, ha vendégek jöttek a szüleimhez, akkor nem beszélgettem velük, mint a többi gyerek, hanem elbújtam. A családommal teljesen normálisan tudok beszélni és egy-két barátommal is, de ha valaki félig idegen, akkor csak akkor szólalok meg, ha kérdeznek. Boltba menést, jegyvásárlást, telefonos rendelést mindig próbálom elkerülni. Szinte soha nem nézek az emberek szemébe, vagy csak fél másodpercig, aztán máshova nézek. Sokszor nem tudom, hogy amit mondok az teljesen hülyeség és tiszteletlen vagy megállja a helyét. Iskolába sokszor volt úgy, hogy a tanár beszélt, nekem meg tök jó és sok mondanivalóm lett volna, de nem tudtam megmukkanni. Okosnak tartom magam. Ha félig idegennel agy idegennel kell beszélni, akkor mindig olyan érzésem van, mintha fájna a fejem. Nemet mondani szinte soha nem tudtam csak a csládomnak.

Akkor ez melyik? Ti hogyan győztétek le vagy hogyan lehet ezen segíteni?