Hogyan figyeljek magamra anélkül, hogy hipochondria legyen a vége?

Sajnos én is szenvedtem ettől de nagyon, és évtizedekig.

Most hogy 44 éves vagyok, ismerem annyira magamat, hogy nem tud érdekelni ha valami apróságot felfedezek magamon.

Úgy vélem, aki hipohonder, annak bármit lehet mondani, úgysem képes reálisan látni a helyzetet, hogy nincs baj.

Mondták nekem is régebben, hogy ne figyeljem magam. De nem tudom nem figyelni, ha komoly tüneteim voltak.

Nem tudom mi az oka, de szerencsére teljesen magam mögött hagytam ezt az időszakot.

Nem szabad betrgségekről olvasgatni mind rád fog illeni és kikészülsz

Ha nagy bajod van az fel fog tűnni hidd el.

"Mindenhol azt mondják, hogy figyeljünk magunkra, mert a testünk nem véletlenül jelez."

Szerintem te ezt elfelejtheted. Nem kell szó szerint "figyelni". Ezt a dolgot azokba az emberekbe próbálják sulykolni, akik alap szinten sem foglalkoznak az egészségükkel, mert mondjuk folyton rohannak, vagy bármilyen egyértelmű tünetek jelentkeznek náluk (hosszan tartó gyomorfájás, krónikus fejfájás, alvási nehézségek, menstruáció elmaradozása, stb.) csak legyintenek, vesznek valami vény nélkül kapható vackot rá, és rohannak tovább, eszük ágában sincs elgondolkozni, hogy talán az életmódjukkal lehet valami baj, hogy jobban oda kellene figyelni a helyes táplálkozásra, időt kellene hagyni a pihenésre, hogy talán ilyen tünetekkel már rég orvoshoz kellett volna menni, stb.