Mit tegyek hogy ez elmúljon?

Elég hosszú lesz szóval aki szán rá pár percet és esetleg még segít is annak nagyon hálás vagyok. Még sosem beszéltem erről a problémámról senkinek, ugyhogy elnézést ha összeszedetlen vagyok.

Az egész kb egy fél éve kezdődött. Éppen a hajamat mostam este, amikor elkapott egy furcsa érzés.Mintha kivülről nézném magam. Ezen annyira megijedtem hogy közvetlen utána átéltem életem első pánikrohamát. Utána még néhány napig rosszul éreztem magam. Az egészet rá fogtam arra hogy biztos mivel éppen fogyokúráztam csak megszédültem és ettől megijedtem. Igy leirva egyáltalán nem tűnik logikusnak de akkor a fejemben az volt. Ezután egy hónap múlva éreztem hasonlót. Mikor már épp fél álomba voltam úgy éreztem hogy nem kapok levegőt és bepánikoltam. Ez után egy hónapon keresztül voltak szivroham szerű tüneteim és borzasztóan féltem hogy tényleg szívrohamom lesz. Emellett napi rendszerességgel rámjött az az érzés hogy pl az egyik testrészemet teljesen idegennek éreztem, vagy nem bírtam felfogni a körülöttem lévő helyet/ történő dolgokat, de olyan is volt amikor a hangomat egy pillanatra torzítva vagy “kivülről” hallottam. Aztán ahogy telt az idő ezek egyre ritkábban jöttek elő. Kb heti egyszer, és a szivroham szerű tünetek teljesen eltüntek. Ezek az érzések többnyire este felé jelentkeztek szóval innentől kezdve rettegtem az estéktől. Egy hónapj úgy éreztem végre hogy talán vége ennek az egésznek. De nem lett igazam. Kialakult egy újabb dolog aminek eleinte nem tulajdonítottam túl nagy jelentősséget. Amikor este le feküdtem aludni, néhány perc alatt egy olyan állapotba kerültem mintha félig már aludnék de mégse. Már szinte álmodtam ugyanis nem tudtam irányítani a gondolataimat, pedig csak úgy pörgött az agyam de mégis magamnál voltam. Most ez megy minden este. Sőt, visszatértek a régi problémák is. Meg újak is vannak. Néha nem tudom megkülönböztetni a valóságot a képzelettől, nem tudom irányítani a gondolataim és néha úgy érzem mintha “ki lépnék a testemből”

Ezek mind csak akkor vannak amikor egyedül vagy esetleg szüleimmel vagyok. Ha társaságban vagyok maximum egy kis szédülést érzek ezek helyett. Ezért most mindennél jobban utálok otthon lenni. Tudom hogy ez az egész örültségnek és hülyeségnek hangzik de muszáj volt mostmár beszélnem róla. Úgy érzem nem bírom tovább és meg fogok őrülni. Már majdnem boldog voltam. Lefogytam, lettek barátaim, lett kapcsolatom, szinte mindent megszereztem amire valaha vágytam. Most mégis az jár a fejembe hogy meg akarok halni. Elvesztettem a gondolatam felett a “hatalmat” pedig amit a legjobban szerettem ezen a világon az a képzeletem volt igy most azt érzem hogy nincs értelme az egésznek. Inkább kötném fel magam minthogy még egyszer le feküdjek aludni. De nem akarok meghalni. Még fiatal vagyok, most kéne csak kezdődnie az életemnek. Ez a gondolat is kezd megőríteni. Nem tudom mit tegyek. Van egyáltalán bárki is aki valaha tapasztalt hasonlót? Vagy teljesen egyedül vagyok? Van valakinek bármi tippe esetleg hogy hogyan tudnék végre jobban lenni?