Az normalis, ha minden nap kisert az ongyilkossag gondolata?

Nem, nyilvan nem normalis. Tudom en is. Maga az ongyilkossag gondolata nem lehet normalis, de csak kerdest engedett kiirni.

Nem vagyok az a tipusu ember, aki konnyen feladja. Az egesz eletem egy kuzdelem.

A szuleim szenvedelybetegek, nem foglalkoztak velem sohasem. Apukam alkoholista es sajnos fordult elo a csaladban eroszak is. Minden reggel sirasra ebredtem kiskorom ota. Gyomorgorcsben eltem itthon mindig. Masok a korosztalyombol megkaptak mindent, en azert 10 eves koromban is a foliasatorban rohadtam. Ha a szuleimtol tanacsot szerettem volna, vagy csak egy kerdesre valaszt, nem is figyeltek ram, elutasitottak, vagy felbeszakitottak es elkezdtek nekem egy sajat tortenetuket meselni.

Megfogadtam, ha felnovok, lesz sajat csaladom es ellenpelda lesz a gyerekkori eletem.

De azota is ami letezik es letezhet utoler. Kozepsulibol kirugtak a hianyzasok miatt, mert rengeteget ejszakaztam a munkahelyemen. 18 evesen elkezdtem vallalkozni, egesz jol ment a szeker mert ejjel nappal nyomtam, napokig alvas nelkul.

Szuleimet kihuztam a hitelbol, vettem magamnak autot, minosegi ruhakat.

20 eves koromban megismerkedtem egy lannyal, aki a csaladom lett a csaladom helyett.

Ismerte a multam, a helyzetemet, elso szerelmek voltunk egymasnak. Rengeteget dolgoztam, keves idom volt ra, de mindig karpotoltam amikor csak idom engedte.

Heti 1x biztosan elvittem valahova es 2-3x egyutt is aludtunk.

De vegulis masfel ev egyuttlet utan atfordult nala valami, szerintem megcsalt, vegulis elhagyott es mindenfele kapcsolatot megszakitott velem ami csak letezik, azzal az indokkal, hogy tul ertekes fiu vagyok hozza.

Ettol nagyon depresszios lettem, megtobbet dolgoztam, megallas nelkul a vegkimerultseg hataraig.

A szuleim lenyultak a penzemet egyben amit megkerestem, meghaltak a nagyszuleim. Az autom elromlott, nincs penzem megcsinaltatni. A koronavirus tonkretette a vallalkozasomat es csak millios adossag maradt belole.

Apam azota is minden nap reszeg, anyam azota is lelkibeteg/szerencsejatekfuggo.

Ugyanott vagyok mint regen, csak melyebben. Osszetort bennem az, hogy bizzak barkiben. Gyulolom az embereket es szetszakad a mellkasom olyan haragot erzek minden es mindenki irant.

Havi 350 orat dolgozom es arra nincs penzem, hogy pszichologushoz menjek mert kinullaztak.

A marcsak volt baratnom is mindent megkovetelt maganak de csak finoman, en pedig azzal a vilagnezettel, jovokeppel, hogy mas leszek mint a szuleim es en torodok es szeretek es nem kiabalok, nem veszekedek, mindent teljesitettem neki amit eppen kivant.

Mar lassan 2 honapja fekszek egy agyon

Egy tavolabbi rokonom padlastereben.

Nincs semmim es senkim.

Nincs hitem, bizalmam.

Barmibe kezdek az tonkremegy, ugy erzem, hogy engem mindig is csak kihasznaltak es eldobtak, pedig csak szeretetrevagytam.

Ha tudok aludni, szorito mellkassal ebredek

Nincs vicc amin nevetnek, nem tortenik olyan esemeny amire felkapnam a fejem.

A szex mar nem erdekel, nem is all fel 2 honapja.

A kajatol hanyok, lefogytam.

Csak az a visszatero almom es kep a fejemben, hogy leugrok a viztoronyrol.

22/F