Szerintetek ennek van valóságalapja?

Nekem kissé úgy tűnik introvertált vagy. Az okés, a járvány idején, hogy otthon vagy, filmet nézel, egész nap játszol, de biztos az ismerőseid várják/várták, hogy hívd őket. Beszélj velük! Jobban fogod magadat érezni. Ha felhívod őket és változik az élethez való hozzáállásod, nem kell pszichológushoz menned. Persze ha Te úgy érzed, bármikor mehetsz, távolról nem tudjuk megmondani mennyire súlyos ez a dolog. És az sem biztos, hogy kapsz majd gyógyszert.

A rákos elméleted pedig szerintem úgy lenne jó, hogy: a rák azért dobja le a páncélját, mert már nem érzi benne jól magát, de keres másik megoldást és új életet kezd egy másik páncélban.

Gondolkodj el ezeken! És ne légy öngyilkos! Szüleid, rokonait csak szenvednének és persze Te is. Az is lehet egy hét múlva már minden rendben lesz!

Nézd az élet napos oldalát!

És soha ne add fel!

Tudod. A remény hal meg utoljára!

Van remény, hogy meggyógyulj!

Próbálj meg kisebb célokat állítani magad elé, mint pl a nyelvvizsga, vagy a diploma, mondjuk valamelyik hobbidon belül, vagy egy bizonyos sportban, amit szeretsz. Így sikerélményhez jutsz, ami kihúzhat a gödörből, legalábbis most még.

Pszichológussal beszélni sosem árt, gyógyszereket viszont nem valószínű, hogy erre fel fognak írni, azt amúgy is csak pszichiáter sem teheti meg, és ő sem "töm tele" gyógyszerekkel, az ahhoz kell, hogy egy picit egyensúlyba hozzon, és tudj tenni érte, hogy jobb legyen. Súlyos depresszióval kezelnek, tudom, miről beszélek.

Egyébként ha jól érzed így magad, nem gond, ha egy ideig "lazítasz", és csak otthon ülsz, de ne veszítsd el teljesen a kapcsolatot a valósággal, legalább online beszélj az ismerőseiddel, különben nagyon nehéz lesz visszaszokni az emberek közé, ha megint elkezdesz iskolába/dolgozni járni.

Mióta áll ez fenn?