Hányásfóbiától hogy lehet megszabadulni?

Lényegében ez már nem csupán egy fóbia, hanem berögzült, tudatosult gondolat és félelem. Ha a pszichológus ötletét elveted, egy dolgot tudsz tenni; minél többször szembesíted vele magad. Én a szextől félek. Ennek is gyerekkorig visszavezethető oka van, így győzöm le fokozatosan. Már alkohol vagy tudatmódosító nélkül is elvagyok, habár valós aktusig még nem mentem el sokszor, de egyre jobban megy hozzászoknom a gondolathoz, hogy az egészséges élet része. Ugyanez a hányás is. Ha a szervezet nem tolerál valamit, visszadobja. Ezt kell megértened. Helyedben challenge videókat néznék és olyan asmr-t hallgatnék, amiben fura öklendezésszerű hangokat adnak ki. Illetve talán az is segítene, ha egyszer (csakis megbízható barátok társaságában!) te is teljesítesz egy - két ilyen challenge-t. Például x sör megivása x idő alatt, furcsa turmixok kipróbálása stb... Ezzel valójában nem teszel jót a szervezetednek, de kevésbé rosszat, mintha azzal érnéd el a hányást és ez esetben a gyógyulást, hogy szándékosan meghánytatod magad. Senki sem szeret hányni. De miután megtörténik, jobban van az ember.

Viszont ennyire nem szabadna kattognod ezen, berögzült séma lett ahogy látom, ezt csak akarattal, sok pszichoterápiával és gyakorlati nem csak elméleti dolgokkal kell visszaszorítani.

Tedd fel a kérdést, miért is félsz annyira tőle? Sose voltál olyan részeg és kábult, hogy miután visszajött, elmúlt volna a szédülés és a tompaság? Sose volt olyan, hogy jobban lettél volna utána?

Szia!

Emetofóbia a neve, ha jól tudom, ha utánaolvasol segíthet a probléma megértésében.

Amúgy meg sajnos tapasztalt vagyok a témában. Tini koromba volt egy epeféreg fertőzésem, és hónapokig nem jöttek rá, hogy ez a bajom, minden egyes kicseszett nap hánytam. Mikor felépültem egyenesen rettegtem a hányástól, de tényleg nem mentem ki az utcára, nem voltam hajlandó visszamenni a suliba, borzalmas időszak volt.

Aztán pár évre rá, volt egy buli ahova nagyon el akartam menni, de nem mertem, mert féltem, hogy hányok vagy valaki más fog hányni.

És akkor jött egy olyan felismerés, ami a mai napig 95%-ban működik, amikor elkezdek szorongani: "Ha hányok, hát hányok, de ezért nem hagyom az életet elmenni magam mellett". Ennyire egyszerű, tapasztalat, hogy félelmeink abból táplálkoznak, hogy aggódunk, ellenkezünk, és, ha elfogadjuk hogy oké, félek a hányástól, a hányás rossz, nem tehetek ez ellen, egyszercsak eltűnik a félelem.

Remélem érted, amit ezzel akartam mondani.