Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Van valaki skizotip szemelyisé...

Van valaki skizotip szemelyiségzavarral ?

Figyelt kérdés
Érdekelne,hogy milyen tüneteket él meg. Ritka ez a szemelyiségzavar,de borzaszto tus lenni. Mintha egy másik énem szabályozná a gondolataimat hogy jó e amit mondok vagy csinálok. Meg teljes ürességérzés. Nem tudok élvezni pl egy jo csaladi programot. Úgy látszik a családtagoknak hogy élvezem de közbe teljes ürességérzésem van. Mintha külső szemlélője lennék a helyzetnek. Mint egy robot. Meg beképzelem ,hogy engem néznek és zavarba vagyok beszélgetés közben. Sokszor nem tudom megfogalmazni amit akarok mondani. Mintha szétesne a személyiségem. Van valaki hasonló tünetekkel ?
2020. júl. 21. 20:36
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
Nekem is skizotip van, szinte a nap 24 órájában úgy érzem, mintha álmodnék, nem én irányítanám a testem, szédülök, extrém módon szorongok. Furcsa gondolataim vannak. Vagyok én, aki tudom pontosan hogy mi a realitás, és vannak ezek a teljesen logikátlan gondolatok, amelyek bizonyos esetekben kikészítenek, zavart tudatállapotot idéznek elő. A betegség nálam ciklikus lefolyású, ugyanis néha utcára is alig tudok menni, míg máskor napokra, hetekre elmúlik minden, és újra képes vagyok normális életet élni. A betegségemre befolyással van az aktivitás, ha mozgok, vagy hosszú ideig társaságban vagyok, az nagyban enyhít a tüneteken, de nagyon sokszor szinte képtelen vagyok bármit is csinálni, mert nagyon szorongok. Régebben erre a panaszra quetiapint szedtem, de utána az orvos leszoktatott róla, mondván, hogy ez a betegség enyhe fajtája.
2020. júl. 23. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 A kérdező kommentje:
Nekem is szakaszokba jön. A dokim azt mondta,hogy ezzel együtt kell élni. Antidepit is meg antipszihotikumot is szedek rá,de csak kicsit csillapította.Olyan mintha nem lenne szemelyiségem és ürességérzés van. Meg mintha lenne egy másik énem akinek meg akarnák felelni.
2020. júl. 23. 14:51
 3/12 anonim ***** válasza:
Nekem csak kizárólag a quetiapine segített. Kicsit leszedálja az embert, de gondolatok terén valamennyire rendet rak. Persze az érzelmi sivárság elég gyakran megjelenik mellékhatásnak. Elég nagy teher ez a betegség, szinte minden helyzetben akadályoz. Elég nehéz bármire koncentrálni, ha az ember furcsa módon érzékeli a világot, furcsa dolgokat érez. Nekem minden vágyam, hogy normális életet tudjak élni, illetve hogy élvezni tudjam azt, hogy élek. Viszont ez jelenleg elképzelhetetlen.
2020. júl. 23. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:
Terápia lenne talán a megoldás ,de nagyon nehéz és lassu folyamat. Sajna olyan ez a betegség,hogy azt érzi az ember,hogy egy másvilágba él. Én legalábbis ezt érzem. Jó lenne élvezni az életet,de nagyon ritka az a pillanat. Neked milyen fajta gondolatok vannak? Mivel kapcsolatos ?
2020. júl. 24. 05:49
 5/12 anonim ***** válasza:
100%

Mindenféle, teljes káosz van a fejemben. A legtöbb gondolatom azzal kapcsolatos, hogy a valóságot nem élem meg valósnak, ezt pedig az agyam furcsa ötletekkel próbálja megmagyarázni (pl. hogy már meghaltam, vagy élet-halál között vagyok, és azt amit ,, élek " csak képzelem). Emberek között mindenkiről azt gondolom, hogy rosszat gondol rólam, ezért elég bizalmatlan is vagyok néha. Egyszerűen az agyam által kreált világban élek, az agyam által kreált előélettel, történetekkel és szemléletmóddal. Viszont ez kettős, mert én tisztában vagyok a gondolataim valótlanságával, de mégsem múlnak el.

A neten lehet olvasni, hogy a betegségre jellemző a mágikus gondolkodás, és a verbális hallucináció, de ezek rám nem jellemzőek.

2020. júl. 24. 08:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 A kérdező kommentje:
Igen ez nekem is megvan,hogy tudom,hogy nem valós ,de mégis. A skizofréniátol ez különbözteti meg. Én meg zavarba vagyok sokszor,hogy elitélnek,meg kiröhögnek,kibeszélnek,rosszat akarnak. Totál zavarodott agyalások amik szorongásba visznek. Így kell leélni egy életet,mert erre nincs gyógymód. A legnagyibb baj ,hogy nem vagyok önmagam. Minden beszédemen cselekedetemen elgondolkodom,hogy jó e amit mondtam vagy csináltam. Idegesítenek az emberek viselkedése is. Addig agyalok amíg teljesen rossz iranyba viszem el a történéseket. Vagy előre felálítok magamba egy találkozást,hogy be fognak szolni meg megbántanak. Meg van,hogy történnek az események körülöttem,de én csak vagyok. Semmit nem érzek.
2020. júl. 24. 13:57
 7/12 anonim ***** válasza:

Hát elvileg nem gyógyítható, de talán bizonyos tünetein lehet valamennyire javítani. Például amikor több hétig, hónapig ki sem mozdultam, akkor utána kegyetlenül rosszul lettem, viszont amikor rá voltam kényszerítve, hogy állandóan emberek közt legyek, és egész nap be voltam táblázva, akkor nagyon visszaszorult ez az egész betegség (mert nem volt időm agyalni sem). Ahogy telik az idő, nő a valószínűség, hogy feltalálnak valami szert, ami elmulasztja ezt a szörnyű állapotot. Amiket leírtál azok egyébként rám is igazak, én is mindig agyalok mindenen. Ha új helyre megyek, például egy új fodrászhoz, akkor első alkalommal nagyon leblokkolok, nehezen nyílok meg, mindenhez hozzá tudnék szólni elméletben, de amikor ott vagyok, akkor sosem jut eszembe semmi, a szorongás foglyul ejt. Aztán persze amikor mondjuk már valamennyire megismerem az embert, akkor rájövök, hogy nem is olyan rossz, mint gondoltam. Viszont én minden egyes emberhez eleve úgy állok hozzá, hogy biztosan gonosz, lenéz..stb, és ez szerintem nagyon meglátszik a viselkedésemen. Ha valaki rámnéz az utcán, egyből azt hiszem, hogy azért teszi, mert lenéz vagy ilyesmi, ha valaki nevet körülöttem, akkor azt hiszem, hogy rajtam.

Próbáltam már változtatni ezen a felfogásomon, de sikertelenül (belegondoltam, hogy én se nevetek ki senkit, és nem azért nézek rá más emberekre, mert lenézem őket).

2020. júl. 26. 10:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:
Teljesen így vagyok én is. És hiába probálok ellene tenni,nem megy ,mert a gondolatok erősebbek. Aztán kitisztul minden és rájövök,hogy baromság volt. Abba en is bízok,hogy az orvostudomány fejlődik ebben. Ritka betegség nagyon. Pl egy borderline vagy nárcisztikus az nepszerűbb.
2020. júl. 26. 11:23
 9/12 A kérdező kommentje:
Plussz még teljesen különcnek érzem magam. Teljesen más a gondolkodásom meg a cselekedeteim mint egy átlagos embernek. Meg mintha egy másik személyiségem lenne aki birálná, a beszédemet és cselekedeteimet.
2020. júl. 27. 11:59
 10/12 anonim ***** válasza:

Szerintem mindenképp érdemes felkeresni egy terapeutát. A félelem a lenézéstől, elítéléstől lehet másnak is a tünete. A személyiségzavarok általában nem egyedül fordulnak elő, hanem legtöbbször komorbid formában jelennek meg. A szkizotíp+elkerülő, szkizotíp+kényszeres kombó, a szkizotíp+borderline és még a szkizotíp+antiszociális a leggyakoribb komorbiditások.

Jobb, ha teljeskörű kezelést kap az ember.


Nekem kezelés alatt álló borderline személyiségzavarom van, szkizoid és szkizotíp adaptációkkal. A gyógyulás nem egyszerű, de nem is lehetetlen. A valódi személyiséged ott van benned, egy megfelelő terapeutával elő is lehet bogarászni, viszont ehhez sok fegyelem és önszorgalom kell. Tulajdonképpen átprogramozod a rosszul összeforrt identitásod, és az eredeti fog egyre erőteljesebben megnyilvánulni, később pedig már magadtól keresed azokat a lehetőségeket/kapcsolatokat, amelyek segítenek visszaintegrálódni a valóságba.


Az én fejemben, ha a szkizotíp zavart nézzük, ez van: pszeudo-hallucinációk (leginkább szenzoros, a testemen érzem, mintha valaki fogdosna), azért pszeudo, mert tudom, hogy nincs valóságalapja annak, amit abban a pillanatban érzékelek. Attól félek, hogy szellemek vannak a lakásomban, néha érzem is, bár teljesen elutasítom, még elvből is, ennek a létezését. Ha meglátok valamilyen állatot, úgy érzem, hogy a végtagjaim átváltozhatnak olyanná, amilyen az adott állatnak van épp, és bár tudom, hogy mindez nem reális, mégis attól félek, hogy behallucinálom. Állandóan attól félek, hogy követnek, meg akarnak ölni, néha többször hátra kell fordulnom, hogy megbizonyosodjak arról, vajon figyelnek-e. Halálos fenyegetést érzek egy gonosz erőtől, ha nem érintek meg valamit 20x, amikor stresszes szituk alatt vagyok.

Általában sikerül figyelmen kívül hagyni ezt az őrületet és teljesértékűen élni a mindennapjaimat. Nem adok ennek semmilyen teret, így a háttérbe szorul.


Ami a szkizoid tüneteket illeti: az már inkább pozitív módon van jelen az életemben, valamennyire büszke is vagyok, illetve szeretem a szkizoid tulajdonságaimat. Független és sikeres vagyok a magánéletemben, bármilyen érzelmileg megterhelő szituációt jól kezelek, könnyen továbblépek rajtuk. A racionális és pragmatikus jellemvonások nagyon hangsúlyosak, kreatív + fantáziadús tudok lenni. Van persze sok hátránya is, talán ami a legjobban zavar, az az érzelmek kifejezésének a nehézsége. Egész életemben meg kellett őket játszanom, mások fájdalmának átérzése egy mission impossible tud lenni, pedig legbelül empatikus vagyok, ami megnyilvánul testi tünetekben is, pl. elkezdek remegni, a gyomromban erős szúrást érzek, de maga az érzés saját magam számára elérhetetlen marad.


A borderline személyiségzavar pedig pont az a zavar, amire a legkevésbé vagyok büszke, hiszen egyébként is démonizálva van a társadalom által. Na most, “szerencsére” én nem az a klasszikus borderline szindrómás ember vagyok, hanem az ún. csendes borderline.

“Miért nem reagál az üzenetemre? Valami rosszat írtam? Talán úgy lát engem, mint két évvel ezelőtt abban a buliban, ahol nagyon összevesztünk. Nem láthat gyengének. Írnom kell neki. Nem, nem szabad. Szánalmas vagyok. Erős egyéniségnek kell lennem, hiszen amúgy minden joga megvan ahhoz, hogy elhagyjon. Megpróbálom kibírni, hogy nem írok neki. De jaj, hogyan viseljem el, hogy nem reagál még mindig? Muszáj megkérdeznem, hogy rendben vannak-e a dolgok.”

Állandóan szépnek kell lennem, ha nem, akkor úgy érzem, eldobható vagyok. Sokat hazudok, hogy szépítsem az elég tragikus múltú élettörténetem, pl. volt hogy hazudtam a koromról és a nevemről is. Nem vagyok erre büszke, de akkoriban még nem érdekelt.

Sokszor érzem magam bűnösnek, zsigerből hiszem azt, hogy a másik embernek van igaza, mintha én egy alárendelt semmirekellő lennék. Könnyen manipulálható voltam, most “csak” mazochista vagyok, amihez az önbántalmazás kapcsolódik. Bár én az indulataimat elfojtom, a munkámban élem ki az összes belső feszültséget. Impulzív falásrohamaim vannak, és rengeteg pénzt el tudok költeni, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem jut arra az adott dologra. Pl. nem tudtam a rezsimet kifizetni, kértem egy kis haladékot, de azért 20 ezerért képes voltam venni egy gyönyörű ruhát.

A szorongásokról és a sorozatos pánikrohamokról nem is beszélek.

Féltékeny vagyok és kisajátító. Ennek ellenére úgy élem a mindennapjaimat, hogy elfojtok magamba minden ilyen káros érzést, csak azért, hogy megfeleljek a környezetemnek és ne érjen kiközösítés. Innen ered a “csendes borderline” elnevezés. Mert bár kívülről senki nem mondaná meg, hogy szenvedek, sőt a borderline ellentéte lehetnék, belül minden éles fájdalommal átjár.


Amióta terápiára járok, kb. 5 éve, azóta kb. jól funkcionálok. Úgy érzem, hogy megfelelő kontroll alatt vannak ezek a zavarok.

De még egyszer hangsúlyozom, ehhez fontos a terápia.

2020. nov. 22. 04:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!