Közületek van olyan, aki úgy érzi elájul, ha egyszerre több embert meglát?

Szoktam vinni sétálni a kutyusomat a városközpontba (is), és néha a kutyafuttatóba is. Ha egy egész brigád ott van, ami nálam 3+ embert jelent, megtorpanok a kapunál, lefagyok, megsüketülök és lesek. Aztán elkezdek konkrétan ''menekülni'' onnét, és addig megyek, míg nem találok egy olyan helyet, ami kietlen. Akár 100 méterre, akár 2 kilométerre van, de megyek. Ilyenkor még csak nem is emlékszem, hogy merről jöttem, annyit tudok, hogy ott vagyok, biztonságban. Elmerengek. 10-15 perc után észhez térek és jövök haza. Egész nap rossz a kedvem. Kénytelen vagyok inni, hogy lenyugodjak. Aztán minden oké.

Sajnos suliban ugyanez történt velem, nap mint nap. Soha életemben nem voltak barátaim, bár volt párkapcsolatom, azok csak elvették a maradék önbecsülésemet is.

Azóta sem tudok barátkozni, képtelen vagyok rá. Mások társaságában totál leblokkolok. Van közületek hasonló? 18L