A legjobb megoldás az öngyilkosság?

Nem megoldás. Megbízni valakiben valóban nehéz dolog, a világ mocsok hely, az ember önző, és a legfontosabb személy számára saját maga. Legalábbis legtöbbször. Én azt javaslom, mozdulj ki a komfortzónádból, és a toxikus emberek közül, akik körülvesznek. (mert valóban vannak ilyen helyzetek, amikor az egész közösség csak lehúz, átcsesz, stb... Átéltem) De szintén saját tapasztalat, hogy akadnak emberek, társaságok, akikre tényleg érdemes időt szánni, csak keresni kell az ilyen embereket. Az öngyilkosság egyszerűnek tűnhet, de kurvára nem az. 20 éves vagy, előtted életed nagy része. Ki tudja, lehet már holnap belefutsz olyan emberekbe, akikről azt gondolod, hogy "igen, én közéjük tartozom". Kitartást, és sok sikert.

(20 Female)

"Én sem bízok meg senkiben ezután és h*ly* nem vagyok", de kiteszed egy oldalra, ahol arc és (leginkább) név nélküli alakok válaszolnak, hogy "az lenne a legjobb megoldás?"? Ez igen! Vagy hazudsz, mert épp olyan kedved van és unaloműzésnek ezt találtad ki, vagy történt valami apróság és azt fújod fel. Vagy leegyszerűsítve: Ha az öngyilkosság kérdését Lazán fel tudod ide tenni és véleményt kérni másoktól, akkor pont a pszichológus/pszichiáter megemlítését követően mondanád, hogy "én nem bízok meg senkiben"? Mert ha mondjuk nem azt írnák mások,hogy nem megoldás, hanem azt, hogy igen, az megoldás, akkor megtennéd? "Megbíznál bennük", de ha azt mondják, menj segítségért, már nem bíznál meg benünk? Érted mi a problémám a kérdéseddel és a nemrég hozzáfűzött válaszoddal?

Én rohadtul a "határán" voltam ennek pár éve, voltak kísérleteim, ellöktem magamtól szinte mindenkit aki mellettem maradt, mégsem tettem ki kérdést, mégsem kürtöltem a világba, nem beszéltem róla senkivel se (főleg ha "nem is bíztam volna senkiben se") és az a maréknyi ember aki ennek ellenére is mellettem maradt (testévrem és a pszichológus), megfogta a kezem és azt mondta, "Gyere, neked segítség kell és ha én nem vagyok elég, akkor keresünk valakit aki igen"! Én akkor voltam 20, most 26 vagyok, és ezt a kis szöveget a Saját húgom mondta és vitt haza, telefonált a pszichológusomnak aki azonnal hozzánk jött és beszervezett a pszichiátriára amilyen hamar lehetett. Hozzátenném, hogy húgom akkor volt 17. Nem, még mindig nem vagyok teljesen rendben, örülök hogy nem tudtam ellenkezni akkor, hogy segítséget kérjen nekem, hogy nem dobtam el az életem, pedig akkor tényleg úgy gondoltam, hogy az utolsókat lépem és nagyon is megvolt rá az okom, mert a munkából kirúgtak és nem találtam másikat, az albérletet ott kellett hagyjam, a párom engem hagyott el, nagybátyánk, anya testvére meghalt, anya azutáni időben került kórházba és egy agyvérzés után, az orvos szavait hasnálva "jobban lesz", 3 nappal rá leállt a szíve mikor én állásinterjúra mentem, testvérem pedig iskolában volt. Nekem ő volt és a húgom, apánk a saját életét élte már régóta. Ezen felül még rengeteg probléma és veszteség ért minket, már nem motivált semmi sem, egyszerűbbnek láttam akkor, ha én is elmennék. Hülye voltam. De volt segítség. Fél évvel anyu halála után történt, mikor húgom határozottabban állt talpra mint én valaha, és hívott segítséget. Húgom most tanul, én dolgozom, van egy "udvarlója" akivel én is kijövök. Tud mindenről ami régen történt és hihetetlenül jó ember, jól bánik vele. Két éve ismerik egymást. Én már mondtam nekik, hogy legyenek már együtt rendesen, de mindketten azt mondják hogy "majd akkor, ha jobban leszek", de ez már a kérdéstől nagyon eltér.

Hogyha valóban úgy érzel, ahogyan írtad, vagy rosszabbul, fordulj segítségért, mert én szerencsés voltam, hogy valaki szószerint megfogta a kezem és utat választott helyettem. Mindenki megérdemelne egy olyan testvért, mint ő, de sajnos nincs mindenkinek. Lépj a jó irányba amíg még tudsz, és ezt komolyan mondom. Egyszer élsz, nem tudni meddig, azt az időt pedig ki KELL élvezni, ki KELL használni és értékesen eltölteni, nem pedig eldobni mint egy használt zsepit. "Merd az életet választani, mert meghalni túl könnyű." Így is mondhatnám.

Kitartás és sok sikert, ha valóban problémáid vannak.