Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » A halállal végre véget ér az...

A halállal végre véget ér az élet nevű betegség?

Figyelt kérdés

Mert van aki beleragadt önnön tehetetlenségének lehúzó mocsarába. Az élet szenvedések láncolata. A megszületés, az elmúlás, közben a betegségek, végül a halál - a menekülés. Egy küzdelem az út.

Az elején a tanulással kezdődik - de gyerekként ki az aki tudná mit szeretne elérni az életben? Az iskola = 95% szenvedés.

Később olyan munkát végezni amit gyűlölünk - mert nem tanultunk annak amit szeretnénk. A gyári 3 műszak = 95% szenvedés.

A változtatni képtelenség a berögződött dolgokon, az önbecsülés teljes megszűnése - az önbizalom leépülése.

Az emberi élet felére van aki egy totális lelki roncs lesz. Amikor már csak a drogoktól lehet valaki pár órára igazán boldog, mert nem olyan életet él amilyet szeretne. A drogok amik utána teljesen kiégetik a lelkét - mégis nincs más amitől azt érezné "ezért érdemes élni". 95% szenvedés.

Az élet egy láp, egy mocsár, futóhomok - ami ahogy növünk fel, és idősebbek leszünk úgy egyre jobban húz le. A végén már alig kapunk levegőt - mégsem vagyunk képesek változtatni. Mert ezt szoktuk meg. Egyszerűen nem is tudjuk hogy lehetne ezt másként.

Egy fekély, egy betegség. Az egyetlen remény hogy nemsokára véget ér...

Más is érez így?

Jó lenne megerősíteni egymást, és teljesen belemerülni az önsajnálatba. Mert van rá okunk bőven..

Csak nehogy eszünkbe jusson hogy van még remény. Attól hogy van akinek sikerül kijönne a göndörből - van akinek ez lehetetlen..



okt. 8. 11:27
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Vagy igen, vagy nem. Lehet, hogy újra megszületünk egy másik testbe, egy másik életbe, ami jobb is lehet, meg rosszabb is.
okt. 8. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 A kérdező kommentje:

# 1

Ez lehet, de akkor aki megszületik már nem fog emlékezni semmire. Egy új név, és egy új személyiség alakul ki. Az lehet hogy majd kitermeli ugyanezeket a problémákat, de már valaki más lesz. Hogy ha így van akkor ez az egész univerzum egy soha véget nem érő "pokol".

okt. 8. 11:41
 3/10 anonim ***** válasza:
100%

Elég gyorsan megtaláltam a tévedésedet: "Változtatni képtelenség a berögzült dolgokon". Aki akar, az tud változtatni. Én pl 40 éves fejjel győztem le a nyugtató függőségemet, kezdtem el sportolni, és nyelvet tanulni. Nem vagyok partner az önsajnálatban, én inkább küzdök és fejlődök.

Dr Bubó mondása a meséből: Aki csak panaszkodik, de nem hajlandó változtatni, annak még nem fáj eléggé.

Szép napot, további jó nyirvákolást.

okt. 8. 11:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 A kérdező kommentje:

# 3 Valószínűleg igazad van. Kevés szenvedést éltem még át. Akkor csak várni kell hogy folytatódjon, és egyszer csak lesz erőm hogy változtassak.....

;)

okt. 8. 11:46
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

-Az iskola = 95% szenvedés.


Én sem szerettem az iskolát, de azért messze nem éltem meg ennyire rossznak mint ahogy beállítod.



-Később olyan munkát végezni amit gyűlölünk - mert nem tanultunk annak amit szeretnénk


Ezen változtatni lehet bármikor. Senki nem tiltja meg, hogy tanulj.



-A változtatni képtelenség a berögződött dolgokon, az önbecsülés teljes megszűnése - az önbizalom leépülése.


Erre mondják, hogy lépj ki a kényelmi zónádból. Pl: kezdj el edzeni, az hozni fog egy kis önbizalmat is.



-A drogok amik utána teljesen kiégetik a lelkét - mégis nincs más amitől azt érezné "ezért érdemes élni"


Csak párszor füveztem, úgyhogy ebbe nem látok bele, de ezt is abba lehet hagyni, vannak rá élő példák.



-Az élet egy láp, egy mocsár, futóhomok - ami egyre jobban húz le. A végén már alig kapunk levegőt


Ne törődj bele, mert akkor tényleg így fog számodra végződni.



Figyelj, én értem, hogy kilátástalannak tűnik minden és egy merő unalomnak és szenvedésnek érzed az életed, de be kell látnod, hogy lehet rajta változtatni. Nehéz? Igen, de meglehet tenni. Sose törődj bele, hogy szarul alakultak a dolgaid. Tanulj meg angolul, járj el közösségbe sportolni/szocializálódni, próbálj meg munkahelyet szerezni. VÁLTOZTASS. Ha az kell hozzá, akkor költözz el, keress új impulzust amitől úgy érzed, hogy élsz (csak ne a drogokat). Remélem sikerül kizökkenned ebből a nézőpontból, sok sikert!

okt. 8. 11:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 A kérdező kommentje:

# 5

Jó neked. Engem végig terrorizáltak, sokszor elvertek stb. (Igaz főleg azért mert olyan tutyi-mutyi személyiség voltam.)

Most 35 évesen sok-sok évnyi ivás, és drogozás után nem hinném hogy tudnék tanulni. Főleg nem annak ami érdekel (pl számítástechnika).

Biztos ki lehet ebből törni, de én évek óta próbálkozom, és nem sikerül. Könnyebb elbújni a világ elől, és várni hogy vége legyen. Innen azt érzem úgy se sok idő van már vissza.


Egyébként tudom hogy igazatok van, de nincs meg a belső erőm hogy elinduljak a kivezető úton. És ezt az "erőt" senki nem adhatja meg. Csak magamban találhatnák rá - de ez eddig nem sikerült...

okt. 8. 11:57
 7/10 A kérdező kommentje:
*Mármint a suliban vertek el. Szörnyű volt ott pár év. Igaz az már a múlt, ami elmúlt
okt. 8. 11:58
 8/10 Wonny ***** válasza:
Ha van újra születés, akkor félő, hogy ennél is rosszabb élet vár ránk. Ki tudja? Talán jobb lenne megsemmisülni végleg.
okt. 8. 12:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 A kérdező kommentje:

# 8

Nem félek tőle hogy rosszabb lesz. Mert azt látom akik "rosszabb" körülmények között nőttek fel, azok most másképp tudnak állni ehhez az élethez.


Viszont én súlyos drogfüggő vagyok. Többször majdnem belehaltam. Voltam már hajléktalan is. Volt hogy majdnem éhen haltam. Sokszor úgy aludtam el a fagyokban - hogy nem tudtam felébredek-e még valaha.

Ezeket azért írtam le nagy vonalakban, mert az "átlag" "normál" embernél az én életem szerintem húzósabb volt. Igaz ezeket önmagamnak köszönhetem.

Ennek ellenére még ez a sok szenvedés is kevés volt hogy összeszedjem magam. (Ahogy ezt korábban levezettem.)

A megsemmisülést szeretném! Igen. Akkor végre véget érne ez a szerep, amit játszom - és képtelen vagyok kitörni belőle.

(Talán még valamit nem vettem észre..)

okt. 8. 12:19
 10/10 anonim ***** válasza:
Nem igazán tudom milyen választ vársz. Szerintem az én életem egész jól alakul, szóval én magam nem tudom sajnálatni, de ha te magad szeretnéd, akkor nekem sajnáltathatod. Nem zavar.
okt. 8. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!