Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nem akarok élni. Semmit sem...

Nem akarok élni. Semmit sem akarok. Depresszió?

Figyelt kérdés
Szerelmes levél

18 éves lány vagyok.

KB 2 éve a papám halála után kezdődött minden. Pánik szerű rohamaim voltak. Borzasztó lelki állapotban voltam. Képtelen voltam bármire is. Legfőképp az iskolára volt ez hatással. Nem bírtam ébren maradni, koncentrálni. Panikoltam és stresszeltem mindenen. Képtelen voltam bemenni egy sima feleletre, a barátaimmal egyre kevesebbet beszéltem, inkább elvonultam, és zenét hallgattam. Aztán az utolsó egy két hónapban már be sem jártam, képtelen voltam kikellni az ágyból. Volt hogy végig aludtam egy-egy egész napot. Így a hianyzasaim miatt kirugtak év vége előtt egy héttel. Ezért szeptemberben másik suliba jöttem, de évet kellett ismételnem. Itt még rosszabbá vált a helyzet. Kemény 3 hónapig jártam ide. Azóta eltelt megint egy év. Semmire sem jutottam. Idén beiratkoztam levelezore. De képtelen vagyok bármit is csinálni. Nem tudok éjjel aludni, 2-3 órán át csak fordgolodom, és ha el is alszom óránként felébredek és még nehezebb vissza aludni. Nagyon gyengének érzem magam. Rengeteg düh és gyűlölet van bennem. Nem hiszem hogy képes vagyok bármire is az életben. Elkezdtem a kreszt, minden álmom az volt hogy vezethessej és saját autóm legyen, de nem tudom ravenni magam hogy elmenjek kresz tesztre, egyszerűen rettegek. Képtelen vagyok rá. Nem találok munkát, nincs érettségim és ha így folytatom nem is lesz. Pedig tele voltam tervekkel és álmokkal. Már mindent Feladtam. Egyedül érzem magam, és nem találom a helyem. Nincs senki akinek igazán fontos lennék, vagy aki tudná min megyek keresztül. Nap mint nap családon belüli zaklatás ér. Amiről senki nem tud. Félek. Nem tudom hol az igazi otthonom. A percek óráknak tűnnek, és elfáradtam. Nincs senki akinek elmondhatnám hogy már nem látok reményt,hogy tehetetlen vagyok. Hogy el akarok menni. Nap mint nap olyan érzésem van, nem tudom hova, de mennem kell, el innen, minél messzebb. Csak rohannék a semmibe. De tul fáradt vagyok. A gondolatok a fejemben olyan hangosak hogy még a magányt is elnyomja. Percenként gondolok az öngyilkosságra, és van hogy meglatok egy tavat, vagy akár csak az úttestet, gyógyszereket, és ledermedek. Elképzelem a halálom. A nyugalmat ami utána következhetne. 18 éves vagyok de úgy érzem nekem ennyi bőven elég volt az életből. Csak aludni akarok, de örökre. Hogy soha többet ne keljen ebbe a világban ebrednem. Félek magamtól. Úgy érzem bármikor jöhet egy olyan lavina amit a lelkem már nem élne túl, amikor már nem tudnám megallitani magam. Panikroham miatt voltam egy éve pszichológusnák, 2 alkalommal, a 3dikra nem tudtam elmenni, kértem másik időpontot, de a doktornő ahogy maguknak úgy nekem se küldte el azóta az időpontot. Most viszont el szeretnék menni pszichiáterhez,depresszió miatt és mert tényleg úgy érzem ez a vége, Feladtam, és borzasztóan félek. De egyszerűen nem merek telefonálni és időpontot kérni. Nem tudom mit tegyek, és hogyan. Volt vagy van valaki hasonló helyzetben? Tényleg nem tudom mihez kezdjek szóval ha valakinek van valami tippje, aki már átment nehéz dolgokon, szívesen fogadnám a válaszát.

Köszönöm. És elnézést a hibás szavakért.



okt. 13. 21:20
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
43%
Én még nem láttam senkit, akin a gyógyszerek segítettek volna, ellenben láttam/hallottam olyat, akinek hallucinációkat okoztak vagy csak simán egy leszedált zombi lett belőle, netán meztelenül szedték össze három sarokkal arrébb a kis gyógyszerkölcsönhatások és elvonási tünetek és miegymás miatt.
okt. 13. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
Nekem pl segítettek gyógyszerek, igaz én nekem csak alvágondjaim voltak, de azon segítettek. Szerintem is kérj segítséget, ha úgy érzed támogatás kell, csak szólj! kettes voltam
okt. 14. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:

Kedves 10-es, neked milyen tapasztalatod van a témával kapcsolatban? Szívesen meghallgatlak, érdekel! Már feltéve, ha van...


Nos, igen, a gyógyszer majd biztos segít neki az életvezetési problémái és komplexusai megoldásában, a magányán, nagyszerűen segít neki a papája halálát feldolgozni és nem utolsósorban a segítségével munkát is talál..

okt. 15. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

Hogy milyen tapasztalatom van? 7 eve vagyok bipolaris, szorongó es személyiségzavarom is van.

Es elmondanád, hogyha az agya ezen a szinten, amin a kérdező a leírása alapján van, hogy fog túllépni ezen a sok rosszon segítség nélkül? Meg lehet próbálni egy sima mezei pszichológust is, valószínűleg azonnal elküldi pszichiáterhez, engem 5 perc után elküldött.

A kérdező az iskolát nem tudta elvégezni, annyira szarul van, szerény véleményed szerint mi segítene egy ilyen szituációban, ha nem a gyógyszeres kezelés? Sok depressziosnak mar eleve a terápiához kell a gyógyszer, különben meg sem tudnának szólalni.

De mondd meg akkor neki, hogy mit csináljon, kíváncsian várom.

okt. 15. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:

És te is szedsz gyógyszert???


Szerinted el tudja úgy végezni az iskolát, hogy leszedálják az agyát?!? Fel sem tud majd állni, nemhogy még elvégezni....!!!! Tapasztalatból mondom... Noha én elvégeztem az iskolát, de kicsinál fizikálisan. Amikor anno az iskolát befejeztem, majd idegbeteg voltam azért mert vitte az erőmet eleve a sok tanulás és stressz + a gyógyszer is.... Lelassított letompított és ez is feszültséggel töltött el.


Az a baj, hogy szerinted ez segítség, hogy fullosan leszedálják az embert . És nem akarok alpári lenni, de az a pszichológus, aki ilyet mer mondani, hogy menjen pszichiáterhez az egy nagy rakás sz@r! Nem ért ahhoz amit csinál. Nem értem, hogy van képe magát pszichológusnak nevezni... És tudom, hogy van ilyen, mert én is találkoztam már ilyennel.

A másik javaslatom az a kérdezőnek, feküdjön be a kórházba, vagyen részt és működjön együtt a csoportterápiákon, beszélgessen azzal, aki szimpatikus (mert nemcsak totál "debilek" vannak bent, mintahogy sokan azt hiszik). Kérjen beszélgetést a pszichológustól, akinek ezeket a problémákat elmondja (nem elsősorban azt, hogy milyen tünetek vannak, hanem hogy mi válthatta ki/mi történt azelőtt, amelyeket traumaként élt meg). De ha gysz-t akarnak szedetni vele, szépen, nyugodtan de határozottan mondja meg, ő nem szeretné szedi. Én is anno ezt a hibát követtem el. Túl nagy hangsúlyt fektettem a tünetekre, persze az is kell meg magyon rossznak is élem/éltem meg őket... De az (esetlegesen) kiváltó okokra még nagyobb hangsúlyt kell fektetni!

Kérdező, írhatsz nyugodtan priviben.

Elnézést a gépelési hibákért.

okt. 17. 23:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!