Állítólag vannak emberek akik alkalmatlanok a boldogságra. Bármi történik velük mindig szenvednek. Lehet ezen változtatni valahogy, vagy el kell fogadni és végleges?

Valóban nem, az anhedónia egy tünet, ahogy írtam is. Mindegyikünk más személyiség, nem várhatod el, hogy ugyanúgy reagáljunk hasonló élethelyzetekre. A boldogtalanság téged is érint vagy csak szimplán filozofálsz? Remélem az utóbbi. :)

Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem lehet rajta változtatni, ha nem is nagy mértékben, de valamennyire biztosan. Ez az életfelfogáson múlik, ami nagyrészt gyermekkorban alakul ki. Annak függvényében szerintem, hogy mekkora volt ez a gyermekkori hatás (pl. szülők részéről), úgy lehet vagy nem ezen módosítani. De fontos, hogy a személy felismerje ezt magában, és nyitott legyen a változásra.

2 hónapja nem érzek boldogságot, kezd őrjitő lenni.

Kedves kérdező, attól, hogy valakit boldognak látunk, még nem biztos, hogy az. Sokan csak jól tudják leplezni. Ne aggódj, ez teljesen természetes, az érzelmi ambivalencia minden embernél jelen van. :)

Javaslom, hogy próbáld megérteni és racionalizálni ezeket a dolgokat. Az önzőség természetes. Adott két ősember, mindkettő vadászott és élelmet szerzett. Az egyik az önző, aki nem osztja meg az élelmét mással (esetleg csak a családjával), a másik elosztogatja azt. Melyiknek nagyobb az esélye a túlélésre, szaporodásra, tehát a gének továbbadására? Természetesen annak, aki nem másokon, hanem magán segített.