Nem tudom mihez kezdjek, teljesen elrontottam az életem az elmúlt 2 hónapban? 18/L

Szóval külföldön tanulok, egy elég nehéz szakon, és ahogy megérkeztem nyár végén, találkoztam egy fiúval, akibe teljesen beleszerettem. Hülyített egy darabig, aztán most nem beszélünk, és teljesen elrontottam miatta a vizsgáim, kábé mindenből pont nem mentem át. Borzalmasan érdekel a szakom, mindenképp maradni akarok, úgyhogy ez most nagyon szíven ütött, pláne hogy rengeteget készültem, csak nem tudtam koncentrálni.

Alapvetően szorongós típus vagyok, és most még a szüleim sincsenek itt, akik tudnának segíteni lelkileg. Iszonyúan aggódom miattuk, hogy mi lesz velük a vírushelyzetben, alig van munkahelyük jelenleg, és rengeteg pénzbe kerül, hogy itt tanulhassak. Mardos a bűntudat, és mellette minden időmet arra fordítottam, hogy a sráccal legyek, mert hülye voltam, és bemagyaráztam, hogy jelent valamit.

Teljesen kétségbe vagyok esve, majd januárban tudok pótvizsgázni, de addig is egy kudarcnak érzem az egész egyetemet. Mindig én vagyok az, aki éppen nem elég jó, a többiek kevesebb tanulással is sikeresebbek, úgyhogy kezdem azt gondolni, hogy csak én nem vagyok elég okos. A srác persze szárnyal, mindenből jó jegyeket kap, és teljesen figyelmen kívül hagyott hirtelen.

Nagyon rosszul érzem magam, néha ki se tudok kelni az ágyból, mert eszembe jut minden bajom, és elfog a szorongás (hányinger, szédülés stb). Ránézésre teljesen jól vagyok, sok barátom lett az egyetemről, és őket nem is akarom zavarni a problémáimmal. A szüleimet nem akarom még ezzel is stresszelni, a magyar barátaim pedig szintén a saját dolgaikkal vannak elfoglalva.

Mindenki azt hiszi, hogy sikeres és boldog vagyok, pedig belül szinte haldoklom. Nyáron szakítottam a barátommal, aminek nagyon csúnya vége lett, és azóta nyomaszt a dolog, és mellé még jöttek az újabb csalódások.

Tudna valaki pár okos szót mondani, hogy mit kezdjek az életemmel, hogyan szedjem össze magam? Akihez eddig fordultam, csak azt mondták, ne nyafogjak, szedjem össze magam stb, és igazuk is van, de ötletem sincs, hogyan csináljam, amikor ennyire rosszul vagyok lelkileg. Legtöbbször sírva alszom el, borzasztó magányosnak érzem magam, távol mindenkitől, aki támogatna, egyedül a nagyvilágban.

Próbálok új barátokat keresni, de minden egyes srác többet akar, és mérgesek lesznek, amikor visszautasítom őket. Azt hiszik, szívtelen vagyok, pedig ilyenkor alig bírom ki, akkora szorongás jön rám. Szükségem lenne valaki stabilra az életemben, aki nem csak kihasznál, és átlép rajtam.

Elnézést, ha érthetetlenül fogalmaztam néha, de nagyon rosszul vagyok, csak ki akartam magamból írni mindent.