Ki miért szív? Más is azért szív hogy kinevesse önmagát?

Én azért szívok mert nem merek szembenézni ezzel az élettel - és önmagammal. Félek a fejemben lévő belső zsarnok hangtól. Az éntől. Az egó-tól. Aki folyton kifogások mögé bújik, és ezzel legátolja önmagát. Aki mindig elbuktat egy adott ponton az életemben, és ez ellen nem sokmindent tehetek.A félelmeim végett aztán inkább nem csinálok semmit - ami így viszont eleve egy biztos kudarc. (Hiszen nem történik semmi.) Ezt látni viszont szintén csak egy belső felesleges őrlődés. Ha beszívok akkor ki tudom magam nevetni, hogy milyen buta is az ember, amiért így lett megteremtve. A végtelen lehetőségekből végül semmit nem használunk ki, és csak sodródunk mint a tehetetlen falevél egy nagy folyó sodrásában. Aztán egyszer csak lezuhanunk a végén egy vízesésbe, és véget ér a szenvedés. Erről szól az élet.

Ez a "természetes" nyugalom szerintem abban különbözik másféle "játékszerektől" hogy jól lehet közben gondolkodni. Észrevehetünk összefüggéseket, és megláthatunk dolgokat egy más szemszögből. Viccesen.