Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Szerintetek mennyire ajánlott...

Szerintetek mennyire ajánlott felvállalni vagy titkolni a bipoláris zavart?

Figyelt kérdés

Nekem az orvosom azt mondta ez nem tartozik senkire ,mert az emberek 90%-a az enyhèbb esetekről is elsőre azt feltèlezi,hogy súlyos.Olyan dolgokat feltèteleznek pl.,hogy az illető aggresszív, ami nem minden esetben valós.

A doki szerint a munkahelyen elèg, ha a főnök tudja,meg a párom,de ha ismerkednèk valakivel nem tanácsos azzal indítani.A házi orvosnak is elèg a gyr.javaslatot odaadni.Ugyanezt mondta az enyhèbb autizmusra is(emberek 90%-a azt gondolja egyből hű,de nagy valami)



2020. dec. 31. 21:34
1 2 3
 11/24 A kérdező kommentje:
Vègül is igaz!
2021. jan. 1. 21:15
 12/24 A kérdező kommentje:
Utolsó jól látod.
2021. jan. 2. 10:38
 13/24 anonim ***** válasza:
95%
Sajnos a mai világban naív elgondolás, de szerintem az lenne a jó, ha ezek nem lennének tabu témák és nem kellene tartani attól, hogy emiatt hátrányos megkülönböztetés érhet. Viszont jelenleg az én tapasztalataim alapján is előfordulhat, nem csak pszichiátriai betegségekkel kapcsolatban egyébként (sőt, néha még az is gáz, ha egy nő bevallja, hogy idővel majd szeretne gyereket, és addig kiesik a munkából). Úgyhogy ezek alapján abszolút reális dilemma, de nekem személy szerint szükséges a jólétemhez, hogy valamilyen szinten felvállaljam ezeket. Különben az énképem iszonyatosan negativisztikus lenne (önutálat, önmagam elítélése...). Szerintem ez egy folyamat, mire kitapasztalod, hogy milyen helyzetben érdemes/kell beszélni róla, és mikor nem feltétlenül, mindenkire és minden esetre egyedi. Lélektanilag sem megy egyik pillanatról a másikra, saját magad elfogadásához is társul, hogy másokkal milyen formában tudod megosztani. Egyébként az online EESZT-be felkerülő egészségügyi leleteidet tényleg letiltathatod minden további nélkül, hogy ne olvasgathassa minden orvos, szerintem ezt fontos tudni. Kerültem már nagyon magalázó szituációba amiatt, mert teljesen irreleváns helyzetben felszínre kerültek ezek az információk egy évekkel ezelőtti állapotomról. Főnöknek elmondanám, mert azon a területen ahol én mozgok úgy gondolom fontos tudnia, hogy ez is egy részem, illetve így tudok felelősen munkát végezni, de szerintem ez sem kizárólagos, nem minden területen létfontosságú megosztani. Nem tudom hogy a dokidon kívül van-e esetleg terapeutád, tök jó lenne ha ezeket rád személyre szabottan át tudnád beszélni egy szakemberrel, aki nem csak elmondja a véleményét hanem téged is meghallgat. Első randin nem hoznám fel magamtól, de volt, hogy már szóba került. Az alap hozzáállásom az, hogy senkinek sem szeretném az arcába nyomni, viszont feszengeni és bujkálni sem szeretnék 0-24. Ehhez kellett egy pár év, hogy minden szituációban tudjak reagálni, ha felmerül (rajtam vannak látható jelei), de néha még meg tudnak lepni. Ne haragudj, hogy regény lett, csak fontosnak tartottam kifejezni, hogy nem vagy egyedül ezekkel és jogos kérdések vannak benned, és nyilván nem lehet egyértelmű választ sem adni. De attól függetlenül, hogy mi van kívül, tudnod kell hogy egyáltalán nem szégyen egy ilyen betegséggel együtt élni és semmit nem von le az emberi értékedből!
2021. jan. 12. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 anonim ***** válasza:
100%
Én is egyetértek az előzőekkel, csak olyannak mondanám el, akinek úgy érzem, köze van hozzá, feleslegesen bárkinwk nem. Például egy párkapcsolatban nem titkolnám. Egyrészt előbb-utóbb úgyis kiderül, másrészt meg a másikkal szemben is megalázó titkolózni. De jobb esetben a párod szeret, szóval meg lehet beszélni. Főnöknek is, közeli kollégáknak is azért, mert a felelős munkavégzéshez hozzátartozik, illetve így ők is jobban értik, mi van, esetleg támogatni. Felszines ismerősöknek viszont minek mondanám, vagy minek nyitnék ezzel? Azt se feltétlen mondanám el ha cukorbeteg vagy rákos vagyok, minek? Akiben megbízom, azt viszont fintosnak tartanám megtisztelni őszinteséggel. Tehát szerintem annak mondd el, akinek te szeretnéd és úgy érzed, fontos, és képes lenne megfelelően reaglálni.
2021. jan. 13. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 A kérdező kommentje:
A cukorbetegsèget nem árt felvállalni,ha valami rosszullèt van ,akkor sejtik mi a gond,de a pszihiátriai betegsègeknèl is előfordulhatnak hasonló állapot pontosabban rosszullètek.Aki volt pánilbeteg,meg fóbiás az tudja.
2021. jan. 13. 22:52
 16/24 anonim ***** válasza:

Engem meglepnek a válaszok, pláne a sok negatív tapasztalaton alapuló, de örülök is mindenki normális válaszának és hasznosnak is jelöltem és én is csak ugyanazt hangoztatnám.


Annyit még hozzátennék, hogy a főnöködnek elmondod-e kérdés megválaszolásához nem csak a munkaköröd a kérdés, hanem a főnököd személyisége is, hogy azon kívül, hogy a főnököd, milyen ember: tisztességes vagy x@ralak...


Ezt is és más emberekkel megosztási kérdésben is amúgy érdemes nem kapásból tényként közölni vele a diagnózist, mert mindkettőtök számára lehet kellemetlen következménye a meglepetésnek, úgyhogy puhatolózással kezdeném felmérni, hogy mennyire elfogadó és mennyire ítélkező az a másik ember, a főnököd is, a férjed is, akinek viszont tényleg muszáj elmondanod minél hamarabb, de nem mindegy, hogy hogy, milyen helyzetben.


Én nemi erőszak kezdete áldozata vagyok és évekig foglalkoztam ezzel a traumámmal, amely már nem a mindennapjaim része szerencsére, akkor érintettem a megosztás szükségességének kérdését is, pláne a metoo mozgalom hatására, és persze tök más téma, de azért írom, mert akkor olvastam rengeteget arról és tapasztaltam magamon is, hogy milyen igaz, hogy egy traumát megosztani szeretteinkkel (mint a férjed, már amennyiben a diagnózis megkapását is lehet traumatikusnak nevezni...) a kétélűsége miatt nehéz, mivel egyfelől szükséges számodra mind a szégyenérzet ellen, mind a munkád és a házaséleted meg barátaid szempontjából, ám ugyanakkor a másik ember legkisebb reakciója is bombaként robban benned, akár jó, akár rossz, és ahogy te is írtad meg mások is, lehetnek nagyon rossz reakciók is, amelyekre fel kell készülnöd.

A nemi erőszak áldozataira határozottan mondják, hogy a kibeszélés is a gyógyulás útja, és bár arra is tehetnek minek ment oda típusú megjegyzéseket, de a te diagnózisod metoo ideje még nem jött el sajnos szerintem, pláne M.o.n. Azért jutott eszembe az én ügyem összehasonlításként, mert bár tök más, tudom, de akkor olvastam arról is, hogy azért nehéz traumát megosztani szeretteinkkel, mert normális esetben ők jobban aggódnak értünk, mint amennyire az a sérülés gyakorlatilag is fáj, és engem is meglepett, hogy egyrészt milyen nehéz volt mindenkinek elmesélnem, másrészt mennyire különböző reakciókat kaptam, kérdéseket, és mennyire meglepő reakciókat pozitív és negatív irányban is, pl. épp a saját szüleim voltak a legkevésbé megértőek és elfogadóak, ami a mai napig is fáj nekem sok év után is, de pont emellett olyan barátaim, akikről a legkevésbé gondoltam volna, hogy empatikus és megértő lesz, az viszont annyira jó hatással volt rám, hogy emiatt áldozati esetet érdemes tényleg elmesélni. Azt olvastam, hogy azért nehéz hallgatni akár traumát, akár diagnózist, mert az emberek nagyrésze nem élte át azt, amit te, ezért nagyon hasznosak amúgy a támogatói csoportok, ahonnan én is rengeteg erőt kaptam, és mivel szeretteink aggódnak értünk és vszeg nem ismerik a problémánkat belülről, rosszabbnak feltételezik, mint amilyen.


Ebből következtetve tán azzal is megelőzheted az ítéleteket, ha előbb te magad tanulsz sokat az állapotodról, tényleg kommunikálsz sorstársaiddal és kérdéseiddel felkészülsz szeretteid vagy netán a főnököd kérdéseire és biztos vagyok benne, hogy van online magyarul is számos támogatói csoport pl. Facebookon, nézelődj, informálódj és írj annak, aki itt felajánlotta segítségét, mert leginkább tényleg az tud segíteni, aki a te helyzetedben van, de főleg a saját orvosod.

2021. jan. 14. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 anonim ***** válasza:
Sziasztok. Bocsi az offért, kérdező, de valami nagyon érdekelne. Aki ebben a betegségben szenved, neki lehet gyereke /nevelhet egyedül gyerek/ek/et? Köszi szépen, ha valaki válaszol..
2021. jan. 21. 01:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 A kérdező kommentje:
Biztos lehet,mert nekem is van 2.Az egyik nem èl velem,de egy ideig lakott nálam.Kapcsolatom jó vele.Senkit nem kèrdeztem meg ,hogy lehet-e gyerekem.Nem vagyok kizáró gondnokság alatt.
2021. jan. 21. 19:53
 19/24 anonim ***** válasza:
100%
Ráadásul #17, nagyon sokaknál nem is diagnosztizálják, ahogy a kérdezőnél is csak most és régen meg pláne lehetett bárkinek. Örökbefogadás miatt kérdezted vagy biológiailag a teherbe esés/megtermékenyítés esélye miatt? Az, hogy milyen szülő lesz már más kérdés, pláne, ha nincs kezelve a hullámvasút stílusú lelki életével, de éppen ezért fontos a diagnózis és a beszélgetős és gyogyszeres terápia is!
2021. jan. 21. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:
Utolsó, nekem is van, csak rengeteg probléma felmerült az egészségemmel, és felmerült bennem, mivel mostanában rengeteg ilyen dolgot olvastam. Gyerkőcöm egyébként mindig érdekes természetű volt ( mint a legtöbb rokon), de jó tanuló, vannak barátai, szeretik. És természetesen sportol is, illetve próbálok minél több élmény, lehetőséget biztosítani neki. :)
2021. jan. 22. 00:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!