Mást is így kiüresít ez a bezártság? Ti hogy küzdötök ellene?
A helyzet az, hogy leginkább a szülők miatt nem mászkálok, nem akarom megfertőzni őket semmivel. Egy darabig egész jól kezeltem a szitut, úgy voltam vele, hogy sok mindennel le tudom kötni magam, nem lesz semmi baj. Mostanra viszont már annyira üresnek érzek mindent, hogy üvölteni tudnék. Semmi se köt le 10 percnél tovább, nincs kedvem már se olvasni, filmezni, sorozatozni, festeni, a zenétől már szó szerint rosszul vagyok, szar ébren, aludni viszont nem tudok, és már ahhoz sincs semmi motivációm, hogy a vizsgáimra készüljek. Szó szerint csak létezem egész nap és fogalmam sincs, mihez kezdjek ezzel az egésszel.
A kérdésem csupán annyi lenne, hogy aki ugyanígy érzi magát (feltételezem vagyunk így most egy páran), miként küzd ellene? Nagyon sokat jelentene, ha kapnék valami használható tanácsot.
Én is ezt érzem, kitartás! :(
Én néha elmegyek plázába (ahol ugye még egy ebédre, vagy egy kávéra sem lehet beülni) , plusz Auchan, Tesco. Kb ezek maradtak meg szórakozás gyanánt.
Én tavasszal utazom el oda, ahol nem kell érkezéskor két hét karantén. Úgy kell már, mint egy falat kenyér.
Nem is azt írtam, hogy indokolt ez a szintű óvatosság. Csak hogy meg lehet csinálni, ha valaki akarja. Az, hogy jelenleg nem boldog így, nem olyan lényeges, mert feláldozhatja a következő pár hónap boldogságát a remélt jövőbeli boldogságért. Nyilván át kell gondolnia, hogy megéri-e neki ez, vagy nem.
És persze vannak fokozatok. Valószínűleg a falusi patikában is tud venni FFP2-es maszkot, esetleg védőszemüveget is. A buszon nem muszáj a legzsúfoltabb órában utaznia stb stb. Ezek a dolgok sokat számítanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!