Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Ez betegség vagy valami...

Ez betegség vagy valami kamaszkori hülyeség?

Figyelt kérdés

Az elmúlt fél évben szörnyen érzem magam mentálisan. Teljesen lecsökkent az érdeklődési köröm. Olyan dolgok amik eddig örömet okoztak most nem okoznak semmit. Rettentően rosszul érzem magam. Teljesen bezárkóztam. Régebben sokat voltam barátaimmal, most is örülök nekik ha találkozunk, de szívesebben lennék otthon egyedül .

Ha egy forgalmas utcán megyek, mindig azt érzem hogy mindenki engem figyel, ha valaki nevet akkor rajtam nevet. Elkezdek pánikolni, igazgatom a ruháim, próbálok minél hamarabb elmenni.

Csak a zene foglalkoztat, épp felvételi előtt vagyok, zenei gimibe mennék.

Nem vágyom változásra, csak a régi zenéimet hallgatom és már azt se szeretem annyira. Az osztálytársaim kiközösítettek, és a suliba naponta beszólnak nekem. Egyszerűen megutáltam saját magamat, undorodom a külsőmtől, önző vagyok és szeretethiányos.

Mindig is éber alvó voltam, képes voltam a legkisebb zajra is felkelni, de ez eddig nem okozott problémát. Mostanában kb 2-ig el se tudok aludni, és 6-kor már kelnem kell sulira. Hétvégén se tudom kialudni magam, kimerült vagyok egész nap.

Sokkal többet sírok mint eddig. Amivel nem is lenne baj hogy érzékenyebb lettem, de állandóan csak sírok. Öngyilkos gondolataim vannak, viszont sose tenném meg, mert nem akarok fájdalmat okozni a szeretteimnek.

Eddig imádtam enni, legszívesebben mindig ettem volna, mostanában teljesen elment az étvágyam. Nem kívánok semmit. Vizet azt iszok rendesen de legtöbbször képtelen vagyok enni.

Most teljesen lerobbantam lelkileg.

A családban több hasonló betegséggel rendelkező családtagom is van, a mamám depressziós volt, apám meg alkoholista. Érdemes lenne elmenni egy szakemberhez?

Vagy ez csak egy tini hülyeség?


jan. 5. 00:07
 1/7 anonim válasza:
Szerintem mond el valamelyik közeli hozzátartozódnak és menjetek el egy szakemberhez pl. Egy pszihológushoz. Nem hiszem, hogy ez simán csak egy tini hülyeség lenne!!!
jan. 5. 00:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
Ja tini hülyeség, depi:-) Azért nem, mert nem beszélsz róla.. illetve nem is..ilyen EMO cucc.. az egyik szemük sír, a máikat még nem láttam, mert a szemükbe lóg a hajuk.. .. viccet félretéve.. kérj segítséget. mondd ki, hogy szarul vagy. Amiatt ne maradj életben, mert másnak ez fontos.. csak az időt húzod vele.. magad miatt.. ez egy nehéz időszak.. láttál már tolószékest saját nyomorán úgy nevetni, hogy majd kiesik a kocsiból? na.. úgy kell élni. A micimackóban a szamár sem lesz öngyilkos.. szarkasztikus humorával éldegél.. és szeretjük.. Szóval beszélj valakivel, hogy kiderüljön mi az oka ennek az állapotnak.
jan. 5. 00:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:

Megpróbáltam beszélni anyukámmal, próbáltam megkérni hogy vigyen el, de ahelyett hogy segített volna leordította a fejem és mondta hogy hogy képzelem hogy pszichológushoz szeretnék menni.

Más felnőttre nem számíthatok a családban.

Most mit csináljak?

jan. 5. 06:40
 4/7 anonim ***** válasza:
Iskola, tanár.. keress egy jófej tanár.. létezik:-)
jan. 5. 07:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim válasza:

Nálam az online oktatás tette be a kaput még tavasszal, gimis vagyok, rájöttem, hogy a barátaimnak csak akkor kellek, ha nincs meg a matek házijuk, szinte márciustól szeptemberig be voltam zárkózva a szobámba. A te eseted azért jóval súlyosabb, de én is érzékeny típus vagyok, nagyon magamba fordultam a bezártságtól, a magánytól, meg attól is, hogy testileg nagyon nem voltam megelégedve magammal, túl sok időm volt rágódni a hülyeségeimen. Most ősszel elég sok dolgot átgondoltan magamban, és rájöttem, hogy egy nagyon-nagyon picike dolog is átkattinthat mindent a fejemben. Az a picike dolog tényleg nagyon kicsi volt amúgy, tökre jelentéktelen lehet másoknak, engem mégis helyretett, csak rá kellett jönnöm, hogy mi is az pontosan:)

Szerintem neked már egész biztosan külső segítség kellene valamilyen módon, viszont amit én tudok ajánlani az az, hogy próbálj meg kimozdulni és beszélni másokkal. Én rájöttem, hogy sokkal szívesebben plázázok magamban, mint a barátnőimmel, mert olyankor csak magamra figyelhetek, úgymond élvezhetem a saját társaságom és rájöttem, hogy nem is vagyok olyan unalmas meg félénk, ha megemberelem magam. Nekem is voltak olyan gondolataim régebben, hogy az utcán bámulnak, de mostanában olyankor én is bámulom az illetőt, régen tutira én néztem volna félre először. Eddig mindig a földet lestem, de mostanában már nyitott szemmel járok. Ez nekem nagyon sokat segített, és igazából tök vicces is tud lenni, mikor valami olyat látok az "emelt fővel való járkálás" miatt a buszmegálló másik felében, amit amúgy nem vettem volna észre :D


Lehet, hogy nálad nem válik be, vagy nem elég ennyi, de hátha segítettem egy picit. Nekem az segített a legtöbbet, hogy rájöttem, tök sok dologra képes vagyok egyedül is. Pl a plázázáskor eddig mindig voltam valakivel, ő pedig levette nekem a kért cuccot, ha nem értem fel, mivel nagyon alacsony vagyok, de ha egyedül vagyok, muszáj megkérnem valakit, ergo akaratlanul is kontextusba kerülök emberekkel. Régen paráztam volna megkérni az eladót. De a múltkor már ugráltattam is szegényt, mivel akartam azt a pulcsit, és nem volt jó a méret :D


Szóval, ha az időd és a lehetőség engedi, szerintem mozdulj ki egy kicsit! Nem kell rögtön nagy dolgokban gondolkodni, először elég lehet egy kis séta is a közelben.

Én például először a kertünk végébe sétáltam ki, leültem a macskával az ölembe és csak úgy léteztem egy kicsit a folyton veszekedő szüleim nélkül. Mellesleg, amikor vettem fel a cipőm, anyum meg is kérdezte, hogy beteg vagyok-e, amiért kimegyek végre egy kicsit :D


Remélem jobbra fordulnak a dolgaid!

jan. 6. 22:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim válasza:

Utolsó vagyok, valami lemaradt :D


A másik dolog, ami segített, az nekem az írás volt. Nyilván nem mindenki szereti csinálni, de nekem azért volt jó, mert el tudtam rugaszkodni a valóságtól. Anyum apummal veszekedett, miközben én fülessek a fülemben a saját kis világomban "uralkodtam". A kitalált karaktereim összevesztek, hisztiztek, nevettek, baromságokat csináltak, és a legjobb benne számomra az volt, hogy én mozgattam az összes szálat, én adtam a szájukba a szavakat, én okoztam nekik fájdalmat, miattam nevettek, és lehet, hogy tökre valószerűtlen és hülyeségeket írtam, de jó volt, mert ettől is egy picit magabiztosabb lettem. Ajánlani tudom ezt is, hátha beválik :)

jan. 6. 23:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:

Hát, nekem a suliba járás is épp elég kimozdulás. Másra nem is nagyon van időm, mert edzek itthon, meg tanulok. Nagyon kevés szabadidőm van, az is csak ilyenkor, este, amikor nem szívesen mennék el sétálni például.

Köszönöm a válaszokat!!

jan. 7. 20:44

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!