Létezik olyan fóbia, hogy valaki az idegenekkel történő telefonos beszélgetéstől irtózzon?

Nem tudom, szerintem a szégynelőségre fogható. Én annyira obszesszìv vagyok néha az alakomat és a testsúlyomat illetően, hogy szabályosan social anxiety-m van amikor közösségbe megyek, mert azt hiszem nem vagyok elég vékony, hogy ezt megtegyem.

Mindenkinek vannak ilyen nyavalyái, nem vagy egyedül.

Utálom a telefonálást. Nem csak idegenekkel, hanem ismerősökkel is. Irtózom tőle, szorongok, pedig 30+ férfi vagyok.

Egyszerű okai vannak, azonnali reakciót kíván, és nem marad nyoma.

Inkább a személyes beszélgetést szeretem, mert ott is azonnal kell ugyan reagálni, de sokkal könnyebb, látni a partner arcát, gesztusait stb.

A másik amit szeretek, chat/email. Van időm átgondolni a választ, nyoma van, nem lehet semmit letagadni később.

És nem kell félreérteni, nem az olyan jellegű telefonálástól szorongok, hogy "na csá, ideértem, mikor vagy itt?", vagy "üdv, a futár vagyok, meghoztam a csomagot". Nem, semmi ilyesmi, az üres "csak felhívtalak, mert rég beszéltünk" a halálom, vagy amikor idegenektől kell szívességet kérni...

Hát, akkor marad a másik módszer. Gondolom félsz rányomni a hívás gombra is, ami ellen az a legjobb, ha bármi féle tétovázás nélkül rányomsz. Minél többet vársz, annál inkább félni fogsz.

Beszélni pedig úgy a legegyszerűbb, ha előtte végiggondolod, hogy fog zajlani a beszélgetés, mit fogsz mondani, stb. Az első mondataidat írd le egy papírra, és csak olvasd fel hangosan. Nyilván ez csak akkor működik ha te hívsz, de már az is segít.

Hogy ennek van-e valami konkrét megnevezése, azt nem tudom, de sokáig én is ilyen voltam huszonpár évesen. Viszont minden beszélgetés előtt lejátszottam magamban előre, hogy mit fogok mondani. Persze, végül sose azt mondtam pontosan, de segített valamennyire összeszedni a gondolataimat és így már meg tudtam mukkanni. Sőt általában ügyintézésnél mondtam is mindig elég hamar, hogy nem tudom mit kell meg hogy kell, sosem csináltam még, szóval bocsi, ha hülyeségeket mondok vagy kérdezek. Nem néztek sose hülyének, ilyenkor sokan segítőkészebbé is váltak (persze, voltak kivételek, de abba se hal bele az ember).

Amúgy manapság már (35+ évesen) nem okoz gondot ismeretlen embereket felhívni, viszont ügyintézéshez listát szoktam írni arról, amiket meg akarok kérdezni, mert csomó dolog van, amire az ügyintéző nem gondol, hogy nekem esetleg nem egyértelmű.