Most mit tegyek?

Heló! Nagyon elegem van már ebből a világjárvány súlytotta helyzetből. Teljesen szét vagyok már esve és nem tudom, mit tegyek. Sikerült egy nagy vágyam, felvettek álmaim iskolájába. Nos, első évem felénél következett be az, amitől a legjobban tartottam, nem járhatok be. Nem találkozhatom az új, igazi barátaimmal, nem léphetek be mindennap abba a szép épületbe, hogy azt tanulhassam amit szeretek. Tavaly még küzdöttem, igyekeztem minden feladatot visszaküldeni, habár a határidőkkel nagyon elcsúsztam már akkor is. A nyár kissé felszabadultabb volt és élvezetes, még annak ellenére is, hogy majdnem minden szokásos program elmaradt. Utána bemehettünk, az iskolába, csak úgy repestem az örömtől és még csak gondolni se mertem rá, hogy újra megtehetik, hogy bezárják a középiskolákat. Amikor megtudtam nagyon magam alatt voltam, de elhatároztam, hogy pozitív próbálok majd lenni az otthon töltött idő alatt. Az utolsó napon tartottunk suli után egy apró találkát a barátaimmal és kezdődhetett a csodás karantén.. Eleinte egészen jól bírtam, azt hittem, nem lesz olyan szörnyű, mint tavaly. Aztán egyszercsak megváltoztak a dolgok. Motiválatlan lettem, elmaradtam a feladataimmal. Folyamatosan sírtam és egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióban. A végén már be se küldtem a munkáimat és csak néha néha jelentem meg a meeteken, úgyhogy, így félév közeledtével jelezte is az osztályfőnököm, hogy van néhány tantárgy, amelyből igencsak rosszul állok. El kezdtem pótolni, szépen sorjában a hiányzó feladatokat és némileg jobb is lett a kedvem, de így is maradt egy csomó, amire egyszerűen nem volt energiám. Ezek közé tartoznak azok is, amelyeket a pótlás időszaka alatt kaptam. Szóval a helyzetem csupán annyit javult, hogy nem fogok bukni egyetlen tantárgyból sem, azonban nem állok jól jegy ügyileg. A kedvem nagyon hamar újra leromlott, rengeteget sírok és nem bírok éjszaka elaludni, nappal pedig kifejezetten aluszékony vagyok. Utálom magam, amiért ennyi feladatot elhanyagoltam és folyamatosan magamat ostorozom. Nagyon sokat fáj a fejem és szédülök is (Mostanában tervezünk vérvételre elmenni) Folyamatosan az jár a fejemben, hogy bár elnyelne a föld és az a mondat, "Haza akarok menni." Holott otthon vagyok, és szeretem ezt a helyet, itt nőttem fel, de annyira rosszul vagyok mostanában, hogy visszavágyódom a gyerekkoromba, a boldog, gyermeki tudatlanságba és abba a színes világba. Nem tudom mit tegyek, hogy fognak rám nézni a tanáraim ez után, hogy rendezzem a gondjaimat.. annyi rossz dolog történik még ezen kívül. Több családtagom is rossz egészségügyi helyzetbe került és rettenetes ezt nézni. (Nem Covid) Kétségbe vagyok esve, teljesen elnyelt a depresszió és nem maradt már erőm.. Köszönöm, ha végigolvastad és időt szántál rám, szeretettel várom a válaszokat!