Covid depresszió?

Hú, nem tudom én se, ugyanebben vagyok kb, meg szerintem sokan, és kezdem nagyon nehezen viselni én is. Annyi, hogy én dolgozom, bár egyedül vagyok az irodában, de néha azért csak beszélek, találkozok a munkatársakkal. Meg legalább keretet ad a napnak, hogy menni kell dolgozni. Hobbim most alig köt le. Évekig eléggé befelé fordultam, kb.egy évi kemény munkám volt benne, hogy ki tudjak nyílni újra, jönni-menni, barátkozni, ezt 2019-ben sikerült is megvalósítani, aztán jött a bezártság. Nagyon hiányzik az a pörgés, élet, amit újra kialakítottam.

Nekem egy éves kapcsolatom van, amiben 2 hónapig tudtunk jönni-menni, közös élményeket szerezni, utána jött a tavaszi lezárás. Ez is nagyon fáj, úgy élünk, mint két nyolcvanéves, sehova nem járunk, mert hát hová?

Igyekszem én is hálás lenni, hogy a családban sem volt még komoly baj, aki elkapta, az is elég könnyen kigyógyult. De azon nem segít, hogy lassan begolyózok már a bezártságtól, hogy nem ér semmi külső inger.

Bocsi, hogy idezúdítottam,kíváncsi lennék én is,mit lehetne csinálni.

Sziasztok, csatlakoznék a témához. Az én helyzetemet tetézi, hogy a párommal mindketten home office-ban dolgozunk, a kapcsolatunk majdnem ráment teljesen az örökös összezártságra. Most eldöntöttük, hogy kevesebb időt töltünk együtt, megtehetjük, mindkettőnknek van saját lakása, bár nem egy városban. De még az utazgatás is változatosságot jelent majd. És hát ez van, azt hiszem, azt kell kihasználni, ami adott. Túrázni belföldön, találkozni a még megmaradt barátokkal, filmeket nézni, olvasni, tanulni. SZerencsére egzisztenciálisan nem érintett a válság, a mi munkánk online is végezhető, de nagyon hiányoznak a szociális kapcsolataim, hogy normális napirendnem legyen. Emiatt egyszer majdnem fel is mondtam a munkahelyemen, annyira kiakadtam.

SZóval igen, szerintem arra kell koncentrálni, amit még lehet csinálni, szerencsére az időjárás például kitűnő a hétvégi kirándulásokhoz. Én mondjuk introvertált vagyok, de még nekem is nagyon hiányoznak a csoportos túrák, utazások.