Mi lehet a baj velem - ha 36 évesen már várom a halált?
Az az igazság hogy nem tudok bánni a pénzel, így ha egyedül kell megélnem rövid időn belül hajléktalan leszek.
A másik hogy szenvedélybeteg is vagyok. A drogok miatt nem tudok általános életet élni, és akárhogy próbálkozok egyszerűen mindig visszatér a függőségem.
Az egész életem tuti biztos hogy nem tudom már rendbe hozni. Ezek a rossz szokások, berögződések, hajlamok - sokkal erősebbek nálam!
Mindenki mondhatja hogy gyenge vagyok, de nem érzem hogy ebben az egészben én valaha is győzhetnék.
Ezért minden problémák közepette nem azon dolgozom hogy megoldásokat találjak (mert ugye nem is hiszem hogy meg tudnám oldani) így a szabad időmben azon gondolkodom hogy fogok majd meghalni. Hogy vajon milyen lesz a vége, és hogy úszhatnám meg minél kevesebb szenvedéssel..
Ez miatt hogy csak ezt az egyetlen végkimenetelt tudom elképzelni, már tiszta depressziós vagyok. Sajnos a drogokba is visszaestem, és kemény drogokkal lövöm magam ha megtehetem.
A barátokat, és akik közelebb álltak hozzám már mind becsaptam, hazudtam nekik, és így senkire sem számíthatok. De végül is ezért vagyok itt ahol, és azért is nem ér semmit az életem.
Mégis szomorúnak érzem ezt hogy ebbe a megoldhatatlan helyzetbe kerültem.
Ez milyen betegség lehet? Tényleg csak hülye vagyok ahogy mindenki mondja? Egy bolond. Kb lehet tényleg nem vagyok normális..
Egyedül van bármi esély még ebből kijönni? Vagy egyszerűen csak tovább reménykedhetek benne hogy egyszer csak vége lesz?
Ezt én úgy látom hogy bennem van a hiba. Mármint én vagyok a hibás. Nem tudok bánni sem a pénzel, sem a drogokkal. Rossz a hozásállásom a dolgokhoz, és ezért a világban nem tudok érvényesülni. Mindenki azt mondja hogy semmit nem érek, és régen ezen jót nevettem - mára belátom hogy igazuk van. Tudok néha nevetni, de ez is már inkább egy álarc, és mivel túlságosan naiv is vagyok sokszor tényleg úgy viselkedek mint egy őrült. De lehet hogy tényleg az vagyok, visszanézve miket csinálok.
2, igazad van mostanába azért vagyok folyton megzuhanva mert már követni sem tudom mikor milyen szereket nyomok be.
Sajnos ide már jöhet akármilyen pszichológus, pszichiáter - mert azt nem hiszem hogy én még bármitől meg tudnék változni. De ez is az én hibám. Hiszek azért a rendszerben, az univerzumban, az életben - és abban hogy több van itt mint ami látszik. A sors majd rám méri a csapásokat amiket még megérdemlek. Talán semmi sem volt véletlen. Én voltam kevés ehhez az élethez. Bizonyára megérdemlem a sorsot ami ezután vár rám...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!