Állandó negatív gondolatok járnak a fejemben. Kibeszélhetném?

Először is, köszönöm, hogy ilyen hamar válaszoltál.

Nem tudom, hol kezdjem az önsajnáltatást. Ki kéne bogózni valahogy, hogy az elejét vehessem ennek.

Egyszer ugyanezen az oldalon segîtett nekem valaki így, hogy rákérdezgetett a miértekre. Aztán összeállt a fejemben a kép és jobbnak éreztem az életem.

Nagy vonalakban tudom kifejteni.

Teljesen üresnek érzem az életemet, és ahogy haladok előre a terveimmel, úgy válik egyre reménytelenné, azt érzem, hogy kudarcot fogok vallani, ami számomra elviselhetetlen. Nagyon rossz előérzetem van a jövővel kapcsolatban. Nem hajtanak a kitűzött céljaim sem, nincs meg a motivációm az élethez.

Erre akaszkodott a halom önsajnáltatás, amivel egyre csak lejjebb evickélem magam. Nagyon rosszul megélt gyerekkor, család, mint negatív tényező, iskolai és családon belüli bántalmazások sorozata, önbizalomhiány, életképtelenség, gyávaság a kihívásoktól, kudarcok, véletlen szerencse, ami idáig eljuttatott. (Nem magam miatt vagyok most ott, ahol, hanem szimpla szerencse, és a szerencse eddig bevált, de meddig még?)

Nem tartom ügyesnek magam, nulla az önbecsülésem, elhanyagolom magam egyre inkább. Semmi sem vidít fel, nem érdekel a sorsom, mégis szorongok a jövőmtől, ami rossz lesz, mert nem teszek semmit sem érte.