Hogy javítsak az önértékelésemen?

Akinek elszúrták az első éveit, mindenki megtapasztalja ezt. Már újszülöttkortól elszúrható az egész azzal, hogy nem reagálnak az igényeidre, nem vesznek fel ha sírsz, nem akkor etetnek, amikor éhes vagy. Itt rögzül az az emberben zsigerileg, hogy ő az utolsó pondró a világegyetemben, akinél minden fontosabb, illetve a világ egy veszélyes hely, ahol nem lehet senkiben, semmiben megbízni (hiszen a legfontosabb emberekben, a szülőkben sem lehet). Aztán jön a kisgyerekkori érzelmi elhanyagolás, hogy nem tulajdonítanak figyelmet a kérdéseidnek, meglátásaidnak, nem fedezik fel veled a világot, nem adnak megfelelő visszajelzéseket.

Ezeket a zsigerileg rögzült élményeket aztán felnőttként hiába próbálod kompenzálni akár tevékenységekkel, akár gondolati úton, az semmilyen hatással nem lesz a legmélyebb megéléseidre. Pszichoterápiával vagy más - terapeuta által vezetett - önismereti munkával lehet ezeket felszámolni. Az már fél siker, hogy rálátsz, hogy hogyan blokkolod magad ösztönösen azzal, ami a fejedben van.

Környezet változás, új életszakaszba lépés.

Mikor egyetemre kerültem, elkezdtem sok helyen dolgozni, sok emberrel találkozni, egyszerűen elterelődtek a gondolataim az addigi problèmákról.

Azzal, hogy csak ulsz egyhelyben es mondogatod magadnak amiket mondanak hogy csinalj, azzal nem fog noni az onbizalom.

Onbizalom csak ugy no, ha van pozitiv visszacsatolas, pozitiv tapasztalatok. Szoval sajnos biznod kell istenben meg mittom en miben, hogy leszel olyan szerencses tobbszor is, hogy osszejonnek a dolgok.

Mashogy nem igazan lesz onbizalmad, sajnos...

Ha azt gondolod, hogy nem fog sikerülni, akkor is érdemes megpróbálni. Nekem is pont ilyen gondolataim vannak sokszor.

Ha esetleg a munkától is félsz ("mi van ha elrontok valamit? fele se vennének"), épp azért, mert akkor látod, hogy nincs mitől tartani.

Nekem se nagy az önbizalmam, de különböző területeken más (pl. van önbizalmam programozni, de a nőknél kevésbé).