Kinek mi miatt lettek öngyilkos gondolatai?

Az első szuicid gondolatom már elég korán volt. Nem is emlékszem okára.

Viszont szeretnék egy beszélni kicsit a gondolatvilágomról hátha érdekel téged és a többieket. Az öngyilkossági kísérleteim hirtelen felindulásból történtek mindig. Nem előzte meg őket tervezés. Egyszerűen csak végbementek. Vannak olyan pillanatok az életben mikor az ember érzései annyira leterhelik, elnyomasztják, szomorúvá teszik őt, hogy tettlegességig fajul mindez és akkor kerül elő a penge vagy egyéb más. Félek a haláltól, egyenesen rettegek tőle mégis el szokott jönni néha az a momentum amikor az életem olyan elviselhetetlennek tartom, látom, hogy inkább eldobnám nem is gondolva az esetleges boldogabb, felhőtlenebb folytatásról.

Kicsivel több, mint egy éve volt a legrosszabb időszakom. Kb 6-9 hónap óta tartó lejtőn való lemenetelből jutottam el addig, hogy minden este sírtam. Nem sírás igazából, hanem ahogy próbáltam elaludni mindig jöttek a gondolatok és a fájdalom elviselhetetlen volt. Gondjaim voltak, amiben nem kaptam segítséget. A családomtól emellett kaptam, hogy milyen szar vagyok. Mikor már ordítottam a segítségért akkor is csak még jobban rúgtak belém hacsak egy kicsit is hibáztam.

Ezért jutottam el addig, hogy ha megpróbálkoznék öngyilkossággal akkor vajon észreveszik, hogy gondok vannak velem.