Mi lehet az oka, hogy utálom saját magam?

Általában erre az a kártya jön, hogy szüleiddel milyen volt a kapcsolatod, illetve milyen volt a gyerekkorod.

De ezen felül -szerintem- a mai világ túl sok ingert kap az internet jóvoltából, legalább napi 1 olyan videót/képet látsz, akiben valaki megmutatja , mit tud ( mi az élete munkája, hobbija, szóval minden napja szinte az{szóval jó hogy penge benne}) . A "hétköznapi" ember tudat alatt ebből azt veheti le hogy "nekem ez sem megy..." .

Ezért is jó , ha találsz olyan hobbit, amiben nem másokhoz méregeted magad, hanem saját magadhoz. ( Tegnap még nem tudtam,ma gyakorlom,hogy holnap már tudjam!)

Nem kell a legjobbnak lenni semmiben, ne ez legyen a célod . A kikapcsolódás ; ha elmerülsz benne, neked is jó. Az eredményeid lassan apránként ,mint egy-egy tégla majd kiépíti az új , boldogabb közérzetű személyiséged.

Én is így voltam ezzel évekig, a traumatikus gyermekkorom miatt, illetve amiatt, mert túlságosan ézékeny, és empatikus vagyok.

Úgy nőttem fel, hogy minden is az én hibám, mindenért magamat hibáztattam, (mások is) ha számíthattam is volna valakire, akkor sem fogadtam el a segítséget, mert nem akartam, nem tudtam hogyan kell.

Valószínűleg olyan emberek is vesznek körül (velem így volt), akik nagyrészt csak visszahúznak, és ebbe sodornak.

Nekem a környezetváltozás segített, amire készültem lelkileg egy évet, amíg meg nem tehettem.

Kiszeklektáltam az olyan embereket az életemből, akik visszahúztak, kerestem helyette olyan embereket, akik támogatnak.

1 évig szedtem altatót illetve antidepresszáns-t, azóta ezeket elhagytam, és rendben vagyok.

Kitartást neked! Próbáld értékelni a kis dolgokat, mert ha azokat nem veszed észre, akkor sose leszel igazán boldog. Tűzz ki magad elé kis dolgokat célnak.

Nem azt mondom, hogy neked ezek segíthetnek, mert a hátteret nem ismerem, de talán ha más elolvassa, akkor neki segíthetek.