Ez már depresszió?

Asperger szindrómás vagyok és mellé jönnek ilyen tünetek, a többségük már évek óta:

Hiányzik belőlem az az igazi boldogságérzet, ha valami jó dolog történik velem pl. veszek egy autót akkor örülök persze de nem érzek boldogságot már szerintem több mint 10 éve kb... szoktam néha alkoholt inni akkor ellazult leszek és ad némi hamis boldogságérzetet de józanul utólag átlátom hogy az nem volt valós érzés.

A szexuális étvágyam egyenlő a nullával. Nem részletezném mert ez nem az a rovat, szóval maradjunk ennyiben, röviden.

Amikor reggel felkelek nagyon fáradt vagyok sosem tudok azonnal kikelni az ágyból egyszerűen képtelen vagyok rá. Belülről jövő fáradtságot, fásultságot érzek ami lehúz és ilyenkor gyakoriak az olyan gondolatok (bár nem mindig vannak) hogy minek keltem fel ameddig aludtam legalább jobb volt stb. Mindig mobilozok egy ideig meg majdnem visszaalszok, fetrengek, mire nagy nehezen sikerül magamat rávennem arra hogy kikeljek az ágyból.

Éjszaka során 2x 3x felébredek, kimegyek pisilni visszaalszok. Ez 2016 óta így van és nincs olyan éjszaka amit végig alszom. Engem is dühít de a testem felébred és akkor már menni kell pisilni és nem tudok vele mit csinálni...

Az étvágyam az jó, sajnos meg is látszik az alakomon.🤪 Mozgásra nem tudom rávenni magam. Nincs bennem elég akaraterő.

Pótcselekvéseim is vannak a körmeim melletti bőrt mindig felkapargatom , ez már évek óta volt igazából de mostanában már annyira elsúlyosodott hogy komoly fájdalmaim vannak miatta , a kézfertőtlenítő is mar, meg rendszeresen annyira feltépem hogy vérzik szóval vagy nagyon rövidre vágom a körmöm vagy megint lesz műkörmöm mert azzal nem nagyon tudok ilyeneket csinálni..

Néhány hete megvágtam a csuklóm mert rossz hangulatban voltam , 2014ben volt egy ilyen öngyilkossági kísérletem a másik kezemen és nagyon durva volt , igazán meg akartam halni, miután elszorították utána több hét pszichiátria következett és a mai napig teljesen látható a forradás. Utána 16- ban meg 18-ban volt hogy annyira túl ittam magam hogy szerintem csodával határos az hogy élek. De ez a mostani karcolás szerintem csak feszültség levezetés volt, nem akartam öngyilkos lenni és már be is gyógyult.

Gyakran sírok de nem mások előtt mert nem szeretem kimutatni az érzéseimet, inkább amikor teljesen egyedül vagyok.

Tudnék még dolgokat mondani de röviden ennyi.

Szerintetek ez lehet depresszió vagy ez valami más?

25/N