Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Más (szerencsétlen) is eljutot...

Más (szerencsétlen) is eljutott arra pontra, hogy semmi értelme az életnek?

Figyelt kérdés

Megpróbálok röviden fogalmazni: 25 éves avgyok. ma már tudom, hoyg gyermek koromban túlérzékenységben szenvedtem, emiatt mély lelki sebeim vannak, amik mára már behegedtek. Sose voltam bátor, erős fellépésű gyerek. Inkább filozofikus, idealista. Már kiskamaszként megérintett a szerelem, de nem viszonozták. Soha senki. Cserébe megaláztak elutasítottak a külsőm miatt. Voltam párszor randin, meg diszkóba, ez utóbbi helyen kezdtem el megvilágosodni, menyire értelmetlen az élet.Micsoda hülyeség élvezhetetlen zenére vonaglani! Sötét van és még beszélgetni se lehet, ha iszol az méregdrága...

Ott volt először részegen deperszionalizációs élményem. Elvonatkoztattam magamtól, meg másoktól is. Mintha a személyiség lefoszlott volna a húsbábokról és mindenki csak élő gépezetnek tűnt. Olyan volt mintha a koponyámból nézne ki egy tiszta, személyiség mentes tudat. Aztán ez elmúlt.

Próbáltam a sikertelenségem elől, a művészetbe menekülni, mert némi tehetségem mutatkozott. Írtam és festettem: bele adtam mindent, de nem díjazta senki, soha. Akárcsak a rendszerprogramozásaim. Kudarc kudarc hátán. Kétszer volt idegösszeomlásom a sikertelenség miatt. Mára már teljesen kiégtem. Régen foglalkoztatott hogy majd én is kariért építek, de az élet mindig rám cáfolt. Elbuktam. A mércéket csak néha, megfeszülve tudtam átugrani míg mások, simán megoldották. Ezért elkezdtem azt érezni, hoyg az életnek semmi de semmi értelme. Általában a buta vagy "álomban tartott" emberek befolyásolhatók a tv, a sztárkultusz, a zeneipar stb által. Aki éber az már ezeket úgyis érti tudja. Realizáltam, hogy mekkora a világűr, hoyg nem tudjuk elhagyni a bolygón csak nagyon nehezen, hogy egy zárt rendszerben kavarodnak újra az atomok! Rá jöttem hogy a civilizáció vékony kultúrmáz!

Nem akartam szüzen meghalni, így a sokadik kudarc után, a huszadik születésnapomon elmentem egy prostituálthoz. Az viszonylag jó volt, de utána nagyon bűntudatom volt.

Azóta eltelt öt év és továbbra sem tudtam összejönni senkivel. Így pár hete elmentem egy közelihez. Gondoltam jót teszek magamnak, sokszor átgondoltam... de ott a lánnyal csalódnom kellett. Lelketlenül szétrakta a lábát ráadásul becsapott és lehúzott. Amin meglepődtem és hazafelé ezen tűnődtem se a szex nem esett jól se nem éreztem bűntudatot. Mérges se voltam pedig az én saját pénzem volt! - Undort se éreztem, egyedül valami fásultságot és unottságot. (Ez is nagyon lekezelő volt velem, flegma: legyek gyors, ne érjek hozzá stb)

Szóval az egyetlen dolog amit éreztem az a kiábrándultság legmélyebb foka, fásultság, sztoikusság. Ugyan azt éreztem mint a művészettel kapcsolatban, ennek semmi értelme! Bárhogy futottam neki gondolatban, a világnak nem sok értelmét láttam: eljárunk dolgozni, eszünk, alszunk és ennyi, közben őrlődünk, a saját szabályaink szerinti hülyeségek miatt: adósság, párkeresés, munka stb. Sokszor egy viccnek érzem az én de úgy általában az egész életet.

Sokszor csalódtam az életben és magamban is!!!

Lehet egy szerető kedves lánnyal nem ide lyukadok, de sajnos mindenki elhajtott mert nem voltam elég jó. Nem voltam elég pénzes, osztály alatti, nem voltam jóképű stb. És így utólag belegondolva ezek az örömlányok is kedvetlenek voltak...


Igazából már nem fáj semmi sem. Meguntam mindent. Bár volt egy két megjelent versem, egy-két kiáltáson is szerepeltem pár képpel de azoknak se láttam sok értelmét...

Úgy érzem a világ(om) már nem tart semerre, nincs már kúltúra, vagyis valami túlerjedt massza van csak, amit kultúrának hívunk. Én már csak nevetek a politikán, míg más komolyan veszi.


Pszichológushoz járok dolgozunk ezen. Kíváncsi avgyok ti átéltetek e hasonló kiábrándulást, illúzióvesztést.

Minden ami szép volt nekem széttépte, széttörte, elvette az élet...



2021. ápr. 14. 16:17
1 2
 1/15 Contefleur ***** válasza:
100%
Nem de ez veszélyes játék. Én is depressziós voltam/ vagyok. Egy ideje a gödör szélén állok. Nagyon nehéz és még mindig vissza tudok esni, de küzdök. Én meddő vagyok, nagyon szeretnénk babát, de nem jött össze. 2019-ben volt az első lombikunk, ami sikerült. Azonban a terhességem 27. hetében kiderült, hogy a kisfiunk meghalt. Meg kellett szülnöm. Újrapróbáltuk, szintén sikerült. Azonban a 6. hétben leállt a babánk szíve. Már előtte is benne voltam keményen, de ezek után végleg lesüllyedtem. Azóta elkezdtem egy tanfolyamot, tanulok. Most vettünk egy telket. Még máig képes vagyok egész nap nem csinálni semmit és nézni ki a fejemből, de küzdök. A családom nagyon támogató, így nem fordultam pszihológushoz. Úgy érzem egyre jobban sikerül. Ne add fel!
2021. ápr. 14. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 A kérdező kommentje:
Ó sajnálom! :( Részvétem. Kemény sztori. Köszi ez egy kicsit erőt adott. Nekünk is van telkünk fizikai munkával és futással kötöm le magamat. Mást nem tudok még covid van, meg munkanélküli vagyok.
2021. ápr. 14. 16:39
 3/15 anonim ***** válasza:
100%

Hűha.

18 éves vagyok és őszintén mondom nagyon érdekel a pszichológia, illetve az elveszett lelkek "tudománya" márha élhetek ilyen szóval.

Nos a soraidat olvasva mély fájdalom és csodálat járt át. Mert szerintem gyönyörűen leírtad az életet, életed és az érzésediet amit 25 év alatt megtapasztaltál.

25 év.

Mi is ez?

És olyan nehéz rá a válasz, mert, ha szerencsés vagy még legalább kétszer ennyit fogsz élni. Ehhez viszont egy megfelelő pár kell aki kiránt téged abból a szakadékból ahova tudatlanul lökted magad.

Szerintem óriási dolog, hogy műveid jelentek meg, festményeid kerültek kiadásra, én tuti örömömben visítanék.

A filozófikus éned ami próbál reálisan látni nekem nagyon szimpatikus, legalábbis eddig a pillanatig én még ennyire mélyen nem gondoltam bele abba amit itt most csokorba foglalva leírtál, de nagyon érdekes volt.

Ismerkedés.

Ez a legnehezebb kérdés és ez az amin senki sem fog tudni segíteni soha, mert a saját sorsod kovácsa vagy.

Ám számtalan lehetőség van az online térnek hála.

Tinder, ha már így élhetek egy példával a sok közül.

Én annyira hiszek benne, hogy az életed nem itt ért még véget.

Túl sok szép dolog van még hátra ahhoz, hogy kiégj és reményvesztetten hagyd, hogy az élet elsuhanjon melletted.

2021. ápr. 14. 16:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 A kérdező kommentje:
Köszi ez egy kicsit felvillanyozott! (Schopenhauer filozófiáját tudom ajánlani)
2021. ápr. 14. 16:50
 5/15 anonim ***** válasza:
60%
Sokat szenvelegsz és nagyon sajnálod magad, pedig nincs okod a sajnálkozásra. Nem tanítottak meg rá és te sem jöttél rá, hogy neked magadnak kell célt adnod a saját életednek és ne napi dicséretet várd, hanem teljesítsd a magad elé tűzött feladatokat. Az értelmes és hasznos munka egy idő után meghozza az eredményt.
2021. ápr. 14. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
100%

Le sem tagadhatnád, hogy művészlélek vagy (ezt pozitívan értem).

Így van, az életnek nincs semmi értelme, na és? Véleményem szerint, pont ezért kell minél jobban kiélvezni és olyan dolgokkal foglalkozni ami örömet ad neked. Én személy szerint nagyon szeretek élni, pedig sok sz@rság történt velem az életem során. Csak hogy párat említsek: kiskoromban anyám durván terrorizált, szexuális visszaélés áldozata lettem, ami majdnem nemi erőszakba torkollott, nem rég édesapám elhunyt, akit a világon a legeslegjobban szerettem és még csak 23 éves vagyok. Sajnos ez van, az élet néha nagyon kegyetlen, de nem szabad feladni soha. Küzdeni kell, menni tovább, meglátni a szépet, jót is. Én lelkileg erősnek tartom magam, és a sok rossz ellenére is nagyon szeretek élni, pedig valóban, az életnek nincs értelme. Értékelem magamat, felismerem azokat a dolgokat amikben tehetséges vagyok, elismerem a sikereimet. Neked is ezt kéne tenned és máris fényesebben látnád a világot, hidd el.

2021. ápr. 14. 20:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 Contefleur ***** válasza:
1-es vagyok. Ne add fel. Értékes ember vagy. Küzdj, amennyire csak tudsz. Annyi csodát tartogat még az életed. Bízz bennem ❤️
2021. ápr. 14. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 A kérdező kommentje:
1-es, igen azt hiszem igazad van, kicsit jobb is lett a kedvem, bizakodom! :)
2021. ápr. 14. 21:14
 9/15 Contefleur ***** válasza:
100%

1#

Örülök. Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked. Nehéz út előtt állsz, de megéri kimászni belőle. Hidd el, ahogy rendbe jössz, meg fogod találni azt is, akiért érdemes élned.

2021. ápr. 14. 22:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Próbálok rövid lenni :)

Én, ha ennyire nem is ért sérulés gyerekkoromban, de azért sajnos átéltem ezt-azt. Pont ugyanazt fogalmazódott meg bennem is elég fiatalon,gyerekként, hogy mi értelme ennek az egésznek, mi értelme az életnek? Csak szenvedést láttam abban ami előttem állt.

Látva anyukám kínlódását.. volt részem kislányként lelki megrázkódtatásban nem részletezem, vannak durvább dolgok is, de nekem ez is elég volt, rányomta bélyegét lelki világomra rendesen.

Nem éreztem motivációt az életre: Tanulás, munka, párválasztás, robotolás, családalapítás, még nagyobb robot és végul a sok szenvedés, stressz rámegy a kapcsolatodra (ha egyáltalán találsz valakit aki szeret és hűen kitart melletted jóban,rosszban, ebben szerencsés vagyok), vagy csak a szervezeted sínyli meg és örulj ha 50 évet megélsz. Bár én nem akartam annyit se.

Végul most 41 éves vagyok (nő) mindig is tudtam belul nem lesz gyerekem, megtaláltuk egymást párommal(20 éve) aki szintén könnyen elfogadta, hogy ketten éljuk le életunket. Volt lombikunk is, belementem páromért.. de szerintem a psziché nagy úr, kevés az a százalék akire úgy hat a régmúlt hogy a gyermek nem sikerul de én ebbe a kis csoportba tartozok. Egyébként jobb is így, még most is érzelmileg instabil vagyok, meg leszek is, sokszor nem látom értelmét,de hálát adok azért hogy ilyen párom van és azért amim van. Én még csak művészlélek sem vagyok :) mint te, irigyellek érte. Kifejezheted magad.

Engem spirituális éredeklődésem (nem jóslás,ezotéria) nyitottságom az ami elvitt egy más világba és kezdtem kinyílni a láthatatlan, megfoghatatlan dolgok misztikuma felé, mindig is ez vonzott, minta az élethűbb lenne mint az anyagi kézzel fogható világ. Volt is megmagyarázhatatlan élményem ami megerősített hitemben :)

De ennek ellenére, most pl covid köruli erőteljes hisztéria, félelemkeltés keserít el, ugyan hogy lehet így élni?? Ellehetetlenítik az életunket. És az emberek úgy élnek, járnak-kelnek mint a zombik,megvezetve, nem lehet veluk mélyebb érdekesebb beszélgetésbe folyni, őket (persze vannak kivételek) csak a divat, politika, felszínes világ, peltyka érdekli. Akinek gyereke van az meg csak arról tud beszélni, bár oké megértem valahol.

Mindig is kívulállónak éreztem magam tini koromtól a mai napig. Úgyhogy nem vagy egyedul kedves kérdező :) Végig kell járni ezt az utat is, így vagy úgy.

2021. ápr. 15. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!