Szerintetek lehet belőlem még rendes ember?

Sziasztok! Megpróbálom érthetően összefoglalni a helyzetet.. Szóval mindig is voltak Hangulatingadozásaim, rendszeres ürességérzet, depresszió, minden túlgondolása, rendszeres disszociáció stb (Egyébként borderline/bipolárisság-ra hajazó tünetek az én véleményem szerint, de nem diagnosztizálom önmagam!) de nem panaszkodni akarok, illetve nem azt, hogy akárki diagnosztizáljon, már felvettem a kapcsolatot psychológussal, időpontom is van. Azért írtam ezt le, mert kicsit fontos a későbbiek kapcsán! Sulival őszintén nem foglalkoztam soha, de 17 éves koromtól fogva dolgoztam ,most amúgy 20éves vagyok (Igen 2évet voltam középben aztán otthagytam). A korona miatt sajnos megszűnt a munkahelyem, aztán még a vírus ideje alatt voltam máshol is dolgozni 4-5hónapot, aztán felmondtam kevés fizu miatt, próbàlkoztam több helyen, de most leszek őszinte: Nemis tudom, több melóhelyről már 1. Munkanappal visszafordultam kifogásokat találva/ hisztizve, és utálom magam ezért és tudom, hogy p4tkányság elsőrészt a munkaadókra nézve, másrészt meg erkölcsileg.. aztán rá 1-2órára meg felemésztett a depresszió, hogy ügyes vagyok jól elkurt4m... Több alkalommal előfordult ez, amúgy régebben is 3éve de csak egy alkalommal.. És kicsit pánikolok, hogy most milesz, egyáltalán menni fog e, fogok e találni valami értelmes munkát, illetve, hogy a Psyhológus tud e majd segíteni ebben.. A kérdés adott egyébként! Élhetek még teljes életet így szerintetek?

Lehetek normális ember, normális munkával, majd később akár albiban stbstb?

Most kicsit pánikolok a téma miatt/letargiás/depressziós vagyok, amúgy voltak öngyilk0ssági gondolataim Viszont ezt nem hinném, hogy megteszem, nem szeretnék a családomnak fájdalmat okozni, vagy hogy anyukám magát okolja. Egyébként a fent említett tünetek kb kiskorom óta rendszeresek, de nem mindig okoztak olyan kurv4 nagy problémát, bár azért tàrsaságokban stb sokszor észrevettem magamon, hogy idiótán viselkedek.. (Akár nem szándékos mozdulatsorok, rángatózok a térdemmel ilyesmi)...

Aki akármit hozzászól a témához nagyon szépen köszönöm neki, illetve már kicsit kiírni magamból is megkönnyebbülés míg eljutok a psychológushoz. Legyen szép estétek/napotok.