Ez nem normális, ugye? Mi lehet az oka?

Lehet, hogy túl stresszes vagy, nekem volt olyan, hogy szerelmes voltam valakibe, de annyira leterhelt voltam lelkileg és mentálisan, hogy egyik este nem tudtsm érezni iránta semmit (meg is ijedtem, hogy mi bajom van).

Most lehet hogy ezt gondolod, de ha bekövetkezne, biztos hogy nagyon mélyen érintene.

Próbálj meg találni valami elfoglaltságot, esetleg baráti kört alakíts ki. Adj hálát minden nap annak, amid van, mert rosszabb mindig lehet.

Az okát nehéz lenne ismeretlenül megmondani.

Az elgondolkodtató, hogy nem azt írtad, hogy szereted őket, csak annyit: jól tudod érezni magad velük.

A szeretett családtagjaink, ismerőseink elvesztése szokott fájdalommal, erős hiányérzettel járni. Őket gyászoljuk.

Azokat az embereket szeretjük, akik a mi sajátos szeretetnyelvünkön tudnak minket szeretni. Nem akarnak megváltoztatni, a hibáinkkal együtt, annak ellenére is szeretnek.

Ha szeretetre vágyunk, akkor nekünk is figyelnünk kell mások szeretet igényére.

Ha képesek vagyunk szeretetet adni akkor kapni is fogunk. (Néha nem attól akitől várjuk)

Ha nem vagyunk képesek szeretetet adni az azt jelenti, hogy nem kapunk elegendő szeretetet, vagy saját magunkat nem tartjuk szerethetőnek. Ez utóbbi már egy önértékelési probléma.

Mindenki egy csodálatos, egyedi, megismételhetetlen teremtmény különleges, csak rá jellemző képességekkel. Te is ilyen vagy, csak lehet, hogy még a különlegességeid nem kerültek felszínre.