Hogy tudnám feldolgozni?

Én 28f vagyok.

Én már temetem magam. Egész életem elcsesztem, a legjobb időket elpazaroltam, mikor pörögni, kirándulni, élni kellett volna. Ehelyett bent gubóztam.

Feldolgozhatatlan :(

Igen.

30. év utan már mindenki család, karrier stb.

Hülyének is érezném magam, ha akkor tombolnék.

Ez a hajó már elment, a biológiai óra nem visszaallithato még ha jól is tartja magát az ember, hiába.

Tudom, hogy miről kérdezel, ismerem ezt.

Én már tizenévesen újra szerettem volna kezdeni az életem - erről ábrándoztam sokszor.

Most 47 éves vagyok és csak most kezdtem el változtatni ezen, most jutottam oda.

(Amúgy Asperger és ADHD diagnózisom van, de csak néhány éve diagnosztizáltak.)

De azt gondolom, hogy ez valamilyen gyermekkori trauma miatt lehet nálam, nem az Asperger és nem az ADHD miatt. Legalábbis nem önmagában.

Mindenesetre nem karma vagy valamilyen bosszúálló, haragvó isten büntetése.

(Nem mintha Isten vagy a karma ne létezne, csak ne magyarázzuk ezzel.)

Jelenleg azt tudom ajánlani, amit saját magamnak:

- pszichoterápia (már tervezem, hogy felhívom őket, vikote.hu. Még gyűjtöm hozzá az erőt.)

- David R. Hawkins: Elengedés, az önátadás útja című könyve

- vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak (terápiás mennyiséggel és jelleggel)

Nem mondtam, hogy ez a válasz, csak ötletelek. Én ezeket csinálom.

(Mindenesetre jobb, mint az eddigi "biztatgató" hozzászólások. Utálom, amikor ilyesmivel jönnek. Még fiatal vagy, a 40 az új 30, meg társai... Csakhogy nekik volt életük előtte is. Inkább a saját pánikjukról beszélnek.)

Én is éreztem már tizenévesen, hogy rengeteg dologról lemaradtam - és végleg, mert huszonévesen már nem érezheti jól magát az ember egy osztálykiránduláson és nem csajozhat, ahogy a "normális" fiatalok.

Ez a hajó valóban elment. Annyi minden kimaradt, miközben láttam a többieket, a korombeliket. Nehéz volt feldolgozni.

Leginkább azért, mert nem volt helyette más. Mondjuk, hogy karriert csinálnék kocka informatikusként. (bár ilyennek tűntem mások szemében)

De legfőképpen azért, mert már 22 évesen rájöttem, hogy nálam valami olyan maradt ki és annyira, hogy azt képtelenség akár 5 évnyi pszichoterápiával is bepótolni.

Pláne, hogy ez utóbbihoz kéne egy valódi, hozzáértő, felkészült szakember, de ilyet nem találtam 20 év alatt sem.

Csak azt akartam ezzel mondani, hogy hiába vagy "csak" 25 éves, emlékszem arra az érzésre. És azt is, hogy ne figyelj a vigyorgó, nyugtatgató okostojásokra, mert fogalmuk sincs semmiről.

(Rólad nekem sincs, nem is képzelem hogy ismernélek.)

Az biztos, hogy változtatni, de méghozzá egy baromi jó irányba nem késő.

Engem egy időben csak az vigasztalt, hogy újra fogok születni. De ha a materialistáknak van igazuk és porrá leszek, az is jó. - Ezen léptem túl (nagyjából).

Én mindenképpen elmennék hipnoterapeutához és rendkívül komolyan venném a dolgot.

Esetleg megtanulnék kung-fuzni csak azért, hogy szétrúghassam azoknak a fejét, akik vigyorogva okoskodnak, hogy "Nyugi! Hol van az előírva h kinek hany evesen mit kell csinalnia.". Meg: "Kezdj el élni!"

Chuck Norris-féle körböforgó rúgás járna nekik!

Aki 25 évesen - vagy már korában - ilyen gondolatokkal és érzésekkel küzd, annak már volt és van előzménye!!!!

A szakemberek azt mondják, hogy pszichoterápia és megfelelő gyógyszer kombinációja segít - ezt nem tudom megcáfolni.

Utolso! Koszi hogy ideztel tolem is! Vigyorogva okoskodunk? Szetrugni a fejunket? Na idegigyelj te fasztarisznya… te 47 evesen is itt tartasz - SEHOL. Kerdezo, szolgaljon elrettento peldakent neked ez a fosfurgon ember. Sosem jott ra a megoldasra. Utolso, azt hiszed mi nem mentunk at ugyanezen? Van fogalmad rola, nekem es a tobbieknek hany szaz evunk uszott el a semmibe??? Te barom, adok en neked olyan Chuck Norrisos rugast, hogy osszeszarod magad. 20 ev alatt se talaltal jo szakembert? Ja mert talan nem szaz evig erot kene gyujteni 47 evesen egy vikotes telefonhoz! Fogod es elintezed. Ennyi se megy? Jaaaa talan veled van a gond? En mar ezer eve tulvagyok a vikoten is. Senkit nem erdekel, hogy hogy cseszed el a nyomoronc eletedet, de masokat ne sertegess, te frusztralt barom.

Kerdezo, amugy a masodik eleted akkor kezdodik, mikor rajossz, hogy csak egy van. Ez a fostalicska 47 ev alatt se jott ra es soha nem is fog. Frusztralt barom.

Valóban elrettentő példának is szántam az esetem - de csak részben.

A kérdezőnek azt szerettem volna jelezni, hogy mennyire átérzem a problémáját.

És ilyen esetben a "Kezdj el végre élni" - ez az arrogáns okoskodás.

Vagy talán mondtam volna azt, hogy "Nahát, de kár hogy nem mondták ezt nekem korábban! De most már végre tudom, és már el is kezdtem élni!" :)

A Chuck Norris féle körbeforgó rúgás poén akart lenni, csak lemaradt a smiley. Bocs! :)

20 év alatt több mint 10 pszichiáternél, pszichoterapeutánál és szakpszichológusnál jártam, rengeteg különböző gyógyszert felírtak. Ennyi mindent nem tudtam leírni, a 9. válaszoló pedig nagyon rossz és téves következtetéseket vont le belőle.

Egyébként most már nem vagyok frusztrált és már barom sem annyira. :)

Sajnos engem nagyon félrekezeltek a pszichiáterek, mert csak a szokásos depressziót és generalizált szorongást voltak képesek megállapítani.

9. válaszoló: Tudsz írni a kérdezőnek hasznos gyakorlati választ vagy csak nekem tudsz fröcsögni?

Nem bántásból kérdezem, hanem komolyan.

Én a pszichiátert, az általa ajánlott gyógyszert (ha kell) és a hipnoterapeutát írtam.

Ja ez is kell hozzá: a pszichiáter egyből utalja be szakpszichológushoz.

Engem csak a 8. pszichiáter küldött el szakpszichológushoz, amelyik végre írt hasznos dolgokat is a véleményében.

Az az érzés, hogy "elment mellettem az élet" borzalmas és elkeserítő és komoly gond van mögötte. Az ilyesmin nem segít pár biztató gondolat. Konkrétumok kellenek.

"Fogod és elintézed. Ennyi se megy?" - Na ez az arrogáns beszólás. Nem azért idéztelek, hogy ingereljek, hanem mert az ilyentől mindig kinyílik a bicska a zsebemben. Semmi gyakorlati haszna nincs.

Igen, sokszor napokig kell gyűjtenem az erőt, amíg akár egy telefonhívást elintézek - pláne, ha ilyen komoly dologról van szó, hogy utána el is kell utazni egy idegen helyre.

Szociális szorongás, szorongó elkerülő személyiségzavar, gyerekkori traumák.

De az elmúlt évben sokat fejlődtem (önmagamhoz képest), az elmúlt 1-2 hónapban meg még többet. Ebben szerintem a Hawkins könyv is sokat segített, minden nap eszembe jut az elengedés.

Most is úgy látom, hogy eddig senki nem írt olyat, amiben bármi hasznosítható dolog lenne.

Remélem ír még más is.

Sokan a 3 sorosnál hosszabb válaszokat el sem olvassák vagy nem rendesen és úgy szólnak hozzá.