Depresszio szorongas miatt bezarkoztam a lakasba majdnem egy evig ki se jottem teljesen tonkre mentem csak en vagyok ilyen cipoben?

Szorongás panikrohamot elfelejtettem beleírni. Az is volt..ezek miatt gyomorfajas is, gyomorgyulladas is kialakult sajnos

A medve meg téli álmot alszik, néhány hónapig az se jön ki a barlangjából,szóval nem csak te vagy ilyen cipőben,ha ez vígasztal. Nekem is volt depressziós, szorongós korszakom de dolgozni azért bejártam attól még. Ha már full szarul érzem magam akkor mindegy hogy hol vagyok, otthon is fos, a gyárban is fos de ott legalább keresek annyi lóvét hogy ne dögöljek éhen. Szóval a racionális gondolkodás legalább alap szinten működik nálam a legsötétebb órákban is. Ha te is átgondolnád a helyzetedet akkor rájönnél hogy ezzel az önkéntes szobafogsággal semmit nem fogsz elérni, ezzel te nem fogod jobb irányba terelni az életedet. Sőt ettől csak méginkább elveszettnek és idegennek fogod érezni magadat ha visszatérsz majd a közösségi életbe. Szinte mindenki életében vannak időszakok amikor nagyon lent van az ember. Ezeken egyszerűen túl kell lenni. Megint csak a racionális megközelítést ajánlom figyelmedbe. A mozgás köztudottan stresszoldó, ezen felül a fizikai megerőltetés során endorfin, boldogsághormon szabadul fel az izomfájdalom, a szenvedés ellensúlyozására. A napsütésre is szüksége van a testnek, elengedhetetlen a normális hormonális működéshez. Az pedig a jó közérzethez. Minden mindennel összefügg. Ha te csak ülsz a befüggönyzött szobában és semmi mást nem csinálsz akkor ne várj változást. A változás onnantól kezdődik hogy kilépsz az ajtón. Ez pedig csak rajtad múlik, senki máson. Neked kell eldöntened hogy bevállalod azokat a nehézségeket amik a normális élethez vezető úton várnak rád. Ez a te feladatod és a te felelősséged. Remélem hogy lesz merszed kinyitni az új életedhez vezető ajtót.