Hogyha elegem van az érzéseimből és csak egy robot akarok lenni akinek megmondják mikor mit csináljon, érdemes lenne rivotrilt feliratnom?

Komolyan gondolom...

Nem csak agymenésem, már 6 hónapja tervezgetem, ideje lenne elkezdenem valahol.

Túl sok fájdalommal jár az, ha vannak érzéseim. Hol tudnám elkezdeni?

20/F

- Szakembernél voltál már?

Igen voltam. Ő az érzéseim kezelésére az aripiprazolt írta fel. Ami közvetlenséget okoz, közvetlenebb vagyok az emberekkel.

Valamint öngyilkosság miatt bekerültem egy pszcihiátriára, ott felírták nekem a perdoxot. Ez pedig a mély depressziómat tünteti el. Az aripiprazolt reggel kell bevennem, a perdoxot este 21 órakkor.

- Mi okból gondolod így, hogy egy ilyen élet kellene?

Egyszerűen belefáradtam már lelkileg abba, hogy paranoid gondolataim vannak. Ha beszélget apám vagy anyám egyből arra gondolok hogy biztos rólam valami rosszat. Ezt se tudom miért, pedig már jó párszor átvettem mint valami leckén magammal, hogy ezeknek a gondolatoknak semmi valóságalapjuk nincs, sőt ha rólam beszélnek akkor kifejezetten csak ötletelnek és terveznek mivel lehetne nekem jobb... De hát hiába, ettől függetlenül ilyen hülyeség megy mindig keresztül bennem. De ez lenne a legkisebb gond. A bajom csak az, hogy állandóan búval b*szott vagyok. Tök mindegy mit teszek semmi nem érdekel / fog meg. Ráadásul a perdox ami egyébként hat is meg tompítja a tudatomat, sokkal nehezebb bármit is megjegyeznem, koncentrálnom sőt még fizikailag is egy nagy nulla vagyok vele, mert konkrétan annyira lefárasztja az agyamat hogy a konkrét fizikai mozgás is mentális energiát vesz el tőlem, ezt egyszerűen nem is értem hogyan... Pont fordítva kéne hogy történjen, hisz állítólag a mozgás felfrissít.

Aztán van az aripiorazol, az pedig olyan önbizalmat ad nekem és olyan közvetlenséget ami nekem már olyan mintha valaki más lenne a testembe. Mert hogy én biztos nem olyan vagyok az is tuti. Ráadásul nemrég szereztem egy barátnőt, de neki se tudom hogyan mondjam el, hogy az akibe beleszeretett az nem én vagyok, hanem az a valaki aki a gyógyszer hatása alatt vagyok. Én egy visszahúzódó, szorongó ember vagyok. Nem egy ultraközvetlen, bárkivel szóba állok, megsimogatok bármilyen állatot meg mit tudom én... Én olyan voltam, hogyha történt bármi spontanitás az életembe amit nem terveztem meg töviről hegyire hogyan legyen pontosan, (akár a mozgásomat is), akkor elkezdtem remegni mindenhol. És az hogy szedem az aripiorazolt és ilyen ultra közvetlen vagyok pedig szomorúsággal és dühvel tölt fel mikor visszaemlékezek rá akkor amikor már kiszállt belőlem a gyógyszer hatása. (este)

Meg még van sok minden más is, egyszerűen nekem ez már sok és végleg elegem van mindennemű érzelemből.

Abból gondolom, hogy ilyen élet kellene mert nekem egyszer már felírták a rivotrilt a korházban, mikoe kijöttem egy felet szedtem be és úgy le voltam szedálva hogy nem volt semmilyen érzelmem. És nagyon jól "éreztem" magam olyan állapotban. Igaz, sajnos nem mindenre reagáltam amikor hozzámszóltak és fel sem fogtam mindig. Kb 10 -ből 3 mondatot ha megértettem... És kifojt a nyál a számból mert arra sem volt mentális kapacitásom hogy legalább a számat betudjam csukni, de én mégis úgy érzem az a pont ideális állapot.

Amikor szabad az ember, de nincsenek érzései egyáltalán.

Még régebben szedtem be frontint, azt nem írta fel nekem senki, csak az iskola miatt szedtem mert már idegileg kikészített a rengeteg házifeladat, hogy tulajdonképpen arra sem volt időm, hogy elmenjek pisilni, helyette visszatartottam órákon keresztül míg nem végeztem legalább a házik 99% -ával, mert másnap még 3x annyi házit feladtak. A tanárjaim abszolút nem voltak normálisak... És volt aki "lustálkodott", ők mind megbuktak.

És mikoe bevettem a frontint, teljesen jól voltam. Kiegyensúlyozott úgymond. Persze pontosan azért mert nem éreztem semmilyen érzelmet, csak a nagy ürességet.

Lehet nem is rivotrilt, hanem frontint kéne feliratni.

Bocsánat, ha valakinek esetleg ezzel az írásommal elrontottam az estéjét.

Volt egyébként pszchiológusom, de azzal nem voltam kisegítve.

1 órából állt egy alkalom, és akkor az lett volna hivatalosan, hogy beszélgetünk és segít engem rávilágítani a dolgokra.

Na ehelyett engem nézett végig és mikor csöndbe voltam, hátha mond valamit akkor is csak nézett engem. Azzal hogy néz engem valaki az utcán is elmondhattam volna a sztorijaimat bárkinek, sőt azzal szerintem még jobban is jártam volna.

Szóval a pszcihológustól kiiratkoztam, már nem járok hozzá. Pénzem meg nincs magánpszchiológusra.