Jobban szerettek ti is fantázia világban élni, mint a valóságban?

Már több, mint 30 éves vagyok, de eddig bármit tapasztaltam a való életből az csalódás volt és/vagy nem felelt meg annak, amit elképzeltem.

Megteszem amit kell a fizikai túléléshez, de ezen kívül a saját fejemben élek, a képzeletemben élek át élményeket.

Legalább 15 évem azzal telt, hogy megpróbáltam nyitni mások felé, de rájöttem, hogy felesleges, mert a többi ember szopás. Csalódtam a szüleimben, az unokatesóimban, a legközelebbi barátaimban.

Egy dologban nem tudok csalódni, a saját agyamban, és semmilyen élmény nem ér fel a világon a fantáziáláshoz.