Egy mentálisan ép ember csinál ilyet? Vagy ez már személyiségzavart/(bármi más zavart) jelezhet? Milyen lelkiállapotra utal?

Hatoska azért ne vigyük már túlzásba. Mindenkinek joga van életében egyszer kétszer dührohamot kapni, főleg ha jó oka van rá. Én alapból egy nyugodt személy vagyok, de ha betelik a pohár, mert a másik élvezettel játszik az idegeimmel, akkor kibukok és megmondom a magamét. Olyan még nem fordult elő, hogy tárgyakat törtem volna össze, de ha a férjem megcsalna, vagy egy komolyabb dologban hazudna, akkor biztos, hogy összetörnék egykét tányért, utána pedig kirúgnám és többé látni sem akarnám.

Ilyen esetekben egészségesebb kiélni az indulatot, mint elfojtani.

Az már más kérdés, ha valakinek erről szólnak a mindennapjai, vagyis ilyen a személyiségtípusa - ezt hívják borderline-nak. Bár ahhoz még kellene 3 kritérium: pl. szélsőséges hangulatingadozások, impulzivitás (költekezés, promiszkuitás, falásrohamok), önbántalmazás. Az utóbbiak nem 1x-2x, de még nem is 3x-4x fordulnak elő, hanem a személy gyakorlatilag nem tud másképp viselkedni, és a mindennapjait határozza meg ez a fajta magatartás.

Én már amiatt is kiakadnék, ha valaki egy kiadós átb*szás után borderline-nak merészelne nevezni. Kérdező, ha nem elméleti kérdés, hanem a csajoddal kaptatok össze, mert hazudtál neki és megbántottad, akkor elég gáz egyből a gyakorira rohanni pszichodiagnosztikáért.

#7.

Nálam pszichiáter diagnosztizálta, hogy bipoláris zavarom van. Folyamatosan olyan ideges vagyok, hogy sikítani meg üvölteni tudnék, mégsem ütöttem meg soha életemben senkit. Ha énrám bárki is kezet merne emelni, ráhívnám a rendőrséget, a sitten meg majd kiőrjönghetné magát. Ha pedig a tárgyaimat tenné tönkre, kifizettetném vele a kárt, amit okozott, majd ki is tenném a francba. Idegbeteg állatokkal nem tárgyalok.

8:

Szerintem pedig ne legyünk álszentek. Nem kajáltatod be velem, hogy te még életedben egyszer sem törtél össze valamit. És ezalatt nem a herendi étkészletre gondolok, hanem mondjuk egy jelentéktelen, épp kéznél lévő tárgy földhöz csapását, ami aztán eltört.

Az agresszió helyett mindenképp hatásosabb a kommunikáció, ezért elsősorban azt támogatom. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor teljesen normális felkapni a vizet. Az elfojtás rengeteg pszichoszomatikus tünetet okozhat. A kiabálás pedig nem egyenlő az őrültséggel, nyilván nem tennék kárt a legdrágább, legféltettebb és legértékesebb tárgyakban, bármennyire is lennék ideges, mert nem veszíteném el a józan eszemet és ítélőképességemet, de ha tegyük fel 1 évig a szemembe hazudott volna a férjem, hogy márpedig nem csalt meg, és én vagyok a bolond, majd arra jönnék haza, hogy épp romantikáznak, akkor azt hiszem nem sajnálnék egy ikeás bögrét.

Ezek egyébként hipotetikus helyzetek, és mint írtam, eddig még nem törtem össze tárgyakat, de nem zárom ki a lehetőségét, mert nem akarok álszent lenni. (Kulcstartót már sikerült egyszer földhöz vágnom, miután 8 órás műszak után elrepedt a bevásárlószatyor és elgurult az összes narancs, de ha emiatt lennék pszichotikus szociopata borderline és még miegymás, akkor vállalom).