Mit gondol ilyenkor a borderline?

Nem biztos, hogy az én válaszom megfelelő lesz, de hátha.

Még régebben, évekkel ezelőtt beszélgettem egy ismerősömmel, aki nagyon ért mindenféle mentális betegségekhez, meg sokáig dolgozott pszichiátrián is, akkor ő mondta nekem először, hogy szerinte elképzelhető, hogy borderline lennék. Otthon utánaolvastam a neten, de csak legyintettem, hogy biztos, hogy nem, "ez túl durva ahhoz, hogy én ilyen legyek". Aztán évekig nem is gondolkoztam ezen, közben bipoláris zavarral diagnosztizált egy számomra nem túl szimpatikus pszichiáter, akivel csak egyszer beszéltem. Majd fél évvel ezelőtt nagyon szokatlan tüneteim kezdtek el megjelenni, amiket nem tudtam hovatenni, elkezdtem mindenfélét olvasgatni a témában, és akkor bukkantam rá, hogy ha jól értelmezem, ez a BPD-nek az egyik tünete. Akkor már sokkal inkább tudtam azonosulni a többivel is. Aztán egy sikertelen öngyilkossági kísérlet következtében pszichiátriára kerültem, ahol az ottani pszichiáter azt írta a diagnózisomba, hogy bipoláris zavar, és nagyvalószínűséggel borderline is.

Rövidebben: Elsőre nem foglalkoztam vele, nem hittem el. Később észrevettem, és én is így látom.

Attól függ. Én már rátaláltam erre a betegségre a neten, és mivel ismerősek voltak a tünetek, egyre többet és többet olvastam a témában. Egy idő után szinte már biztos voltam benne, hogy BPD-s vagyok, de amikor elmondtam az ismerőseimnek, csak legyintettek, és óva intettel az öndiagnózistól.

Kb. innentől telt el 6-7 hónap, jött egy nagyobb krízis az életemben, és akkor elmentem pszichiáterhez. Diagnosztizált.