Meg akarom ölni magam, de nem merem. Viszont így nincs értelme az életemnek. Mit tegyek?

Ha évek óta jársz, de egy kicsit sem segített, akkor egyáltalán nem jársz jó helyre, válts terapeutát.

Sokan egyébként azt hiszik, hogy a terapeuta fogja megváltoztatni életünket, valójában pedig a gondolkodásunkat kellene, hogy megváltoztassa. Én 10 hónapig jártam kineziológushoz, és én is úgy éreztem, hogy semmit nem segített, ezért inkább abbahagytam. Viszont azóta érzem, hogy mégis csak sikerült valamit elérnem vele pl:

Hiába vannak ugyanúgy rossz hangulataim, de most már sokkal gyakrabban eszembe jutnak olyan dolgok, hogy ez nem az én hibám, hogy igyis szerethető vagyok, hogy majd el fog múlni, stb Sokkal hamarabb jut eszembe az, hogy szeretnem kell magam, és hogy jobban akarok lenni. Szerintem ilyen jellegű változásokra késztet egy jó terapeuta.

Szia. Nekem total tönkrement az életem ráadásul minden nap meg kell küzdenem ezzel, nem is nagyon tudok itthonról elmenni.

Nekem a hitem segít hogy napról napra szembenezzek ezzel, és ne csak értelmetlen szenvedésnek erezzem az életem. Hit nélkül én is csak a bátorságot gyujtenem az öngyilkossághoz, mert sírni tudnék attól ami rám vár a hátralévő eletemben.

Minden nap hálát adok az Istennek valamiért. Néha nehéz bármi jót találni. De apránként gyógyul a lelkem. Arra gondolok hogy minden ami történik velem egy nagyobb terv része amit még nem erthetek.

Sziasztok. Fura hogy én is erre az oldalra kerültem.

Régen nagyon öngyilkosság ellenes voltam.

Fura, most hogy olyan közel állok a sikerhez mégsem tud semmi örömet okozni.

Csak talán arra gondolok hogy nem akarom hogy a szüleimnek keljen eltemetniük. Annyi mindent tettek értem az évek során úgy érzem hogy nekik vágnám be a legnagyobb gyomrost ha megtenném. A testvéreim túl fogják élni nélkülem. Szóval amíg nem halnak meg a szüleim addig én sem próbálok meghalni. Hátha addig az én életem is jobb lesz. Vagy remélhetőleg jobban tűrni fogom a szenvedést.

Mindent megpróbáltam eddig. Pszichológus, sportolás, még naplót is írok.

Próbálom befejezni az egyetemet de nehezen megy. A munkakeresés is.

Sokan úgy vannak, hogy a halál nem old meg semmit. De végülis megoldja valamelyest. Nem kell szembenézned a problémákkal. Ez persze nem egy jó hozzáállás, hiszen csak megfutamodsz. Ezt én is úgy mondom, hogy szintén sokszor nagyon lent vagyok, voltak hasonlóan végleges gondolataim. De mindig találtam valamit, ami visszahozott. Család, barátok, közös tevékenységek velük. Sokat számítógépezek is, ami nem feltétlenül egészséges, de legalább leköt. Ezek mind valamiféle célt adnak. Némelyik hasznosabb, némelyik kevésbé. De legalább vannak, így előre tudok nézni, illetve pozitívabb képet láthatok magamról. Az élet sokszor szar, ezt el kell fogadni. De nekünk kell jobbá tenni, a saját életünket mindenképpen. Mert más nem fog túl sok energiát fordítani ránk. Mindenkinek megvannak a problémái.

Egy másik terapeuta jó lehet. Bár én sem fordultam egyhez sem, mert sóher vagyok. De néha nem is kell, mert lehet csak a nagy általános alapján hoz fel valamit. És ez rád nem biztos hogy igaz. A pénzt zsebre vágja attól még, hogy neked nem lesz jobb. De talán érdemes lenne megpróbálni.

Vagy ott egy hobbi. Bármi. Ami leköt, és boldog vagy tőle már jó.

"Megvan a két kezed? Hát a lábaid? Gyötörnek meg nem szüntethető testi fájdalmak? Van egyéb olyan betegséged ami a normális, emberhez méltó élettel összeegyeztethetetlen? Ha nincsenek ilyen gondjaid akkor te valójában nagyon szerencsés vagy. "

Hogyan becsüljük le a lelki problémákat lvl 999.