Ez miért lehet? Éreztél már ilyet?

Nem biztos, hogy jó a kategória, de ide talán illik. Szóval gyakran érzem, hogy belefáradtam az életbe. Nem is magába az életbe, hanem az állandó problémákba és tennivalókba. Hogy nem érzem magam igazán felszabadultnak.

A múltbeli problémáim egy része megoldódott, de újak is keletkeztek és nem is érzem magam jobban, mint régen. Éveken át mindig vagy betegség vagy anyagi gondok vagy mindig valami. Aztán hatalmas trauma volt édesapám elvesztése.

Azóta volt egy mélyrepülésem, borzalmas volt, hatalmas depresszió, már sokkal jobban vagyok szerencsére.

Észrevettem viszont, hogy egyszerűen már nincs annyi motivációim, mint régen és bár vannak céljaim, motivált mégsem vagyok, hogy elérjem őket. Kicsit úgy érzem, hogy belefáradtam.

A tanulásban is ezt érzem, az egyetemmel kapcsolatban, a nyelvtanulással kapcsolatban. Aztán a hétköznapi intéznivalókat is csak nagy nyűgnek élem meg, régen nem így volt. A jövőm tervezgetése sem dob fel annyira, pedig lennének terveim.

Sokkal gyakrabban vagyok fáradt, mint régen, kisebb dolgok miatt is el tudok fáradni, fizikailag főleg.

Régen több energiám volt, optimistább voltam, a tanulás sokkal jobban érdekelt, ha voltak céljaim, akkor képes voltam küzdeni értük.

Miért lehet ez a változás?

Felgyülemlettek az elmúlt évek problémái?

Igaz, évek óta nem voltam nyaralni, de azért igyekeztem pihenni a nyáron, ennek ellenére mégsem vagyok a csúcson, sokkal energikusabbnak kellene lennem.

Valószínűleg el fog múlni nálam? Mi lehet ez?