Ha ez nem szociális fóbia, akkor mi?

Nem jártam soha társaságba az iskolán kívül, azt is utáltam, mert nem otthon lehettem. Mindig otthon foglaltam le magam. Amikor felnőttem ugyan ez lett. Se bulizni, se sehová nem járok. A számítógép előtt telik az életem és más itthoni tevékenységekkel. A bevásárlást is gyűlölöm, ezért 2 hetente vásárolok sokat, hogy ne kellejen érintkezni a világgal, de szerintem veszek egy nagyobb hűtőszekrényt és online fogok bevásárolni, mert abból is elegem van. Rosszabb amióta (ideiglenes kényszerűségből) Budapesten élek, mert vidéken még kijártam legalább kirándulni. De itt a városban eszem ágában sincs kimenni. Csak a természet, nyugalom, a csend és a kirándulás hiányzik. Budapesten nincs semmi amire igényem lenne. Eleinte zárkózottnak, magának valónak, később introvertáltnak mondtak, van aki azt mondja, hogy ez szociális fóbia.

Utánaolvastam, de nekem nincs semmi bajom az emberekkel, csak nem szeretem, ha a közelembe vannak. És nem szorongás miatt nem megyek társas helyekre, hanem mert nincs rá igényem, magányos tevékenységekkel érzem magam jól. Valóban kimerítenek a társas helyzetek, de megszólítani valakit nekem nem gond. A párkapcsolataimat viszont megsínyli, hogy a másik néha akar menni pl moziba, de nekem az iszonyatos kínzással ér fel, ezért nem megyek. Inkább bármi mást hajlandó vagyok tenni. Nincs bajom az önértékelésemmel.

Ez vajon teljes introvertáltság vagy szociális fóbia, vagy más?