Hiaba kapok pozitív kritiká. sosem érzem magam jobban tőle. Miert?

21 éves lány vagyok. Rólam tudni kell, hogy sosem voltam elégedett magammal. Rendszeresen sportolok, egészségesen etkezek, dolgozok, tanulok mellette, el látom az itthoni teendőket is. Viszont úgy érzem, hogy mindenhol maximálisan kell teljesíteni. Ha nem tanulok, nem leszek az ami szeretnék, de egyáltalán azt sem tudom az akarok e lenni, amit tanulok. A mumkahely en szinte szorongok, mindent jól csináljak(természetesen ez a szorongás nem látszik, és többször is elmondtak, hogy tökéletesen végzem a munkam.Porgos vagyok, kreatív, ügyes.) A suliba is kapok pozitív dolgokat. Itthon nem igazán kaptam sosem, mindig ha valami bajom volt, és sikerült rajta túl lépnem, csak annyit kaptam meg, hogy jaj lányom, én is ugyanezt csináltam, ugyanigy éreztem.

Nem várom el, hogy megdicserjenek. Minden egyes napom egy harc,panikbetegkent.Utalom a testem. Nem vagyok sem kovr, sem vékony. Több éve edzek, csak a szorongások miatt nagyon nehéz a koncentráció. Hiába csinálok még mindent, amit megtervezek, hiába érek el kisebb vagy nagyobb célokat, sohasem vagyok magamra büszke. És hiába mondanak pozitívat a külső re, mindig mondom hogy nagyon szarul látja az illeto, vagy csak azért mondja higy jobb kedvem legyen. Egyszerűen csak a negatívat tudom elfogadni magamról. Ha valaki mond valami rosszat, azt egyből elhiszem. Annyira önbizalom hiány os vagyok. Egyáltalán nem vagyok tisztában az ertekeimmel. Hogy lehet ezt fejleszteni?