Mit tegyek ha képtelen vagyok boldog lenni, ha nem tudok igazán nevetni, mosolyogni?

Valahogy nem tudok mosolyogni annyira. Talán depressziós vagyok, talán csak szorongok. Észrevettem, hogy mennyire idegenek tőlem az emberek. Nézem más emberek mimikáját és tudom, hogy én ehhez képest túl szürke, mimikátlan, talán unalmas is vagyok. Ezt eddig nemigazán jegyezték meg de engem eléggé zavar. Nem tudok műmosolyogni, nem tudom mimikával igazán kifejezni az érzelmeimet. Nem vagyok egyedül, van barátnőm és barátaim is, de valahogy olyan szomorúnak érzem magam legbelül. Olyan, mintha lenne egy konstans lelki fájdalom, valami megfoghatatlan, feloldhatatlan, vígasztalhatatlan keserűség, kozmikus magány. A zeneszerzésben valamennyire ki tudom fejezni magam, de az mégsem helyettesíti a bátorító mosolyokat, amiket mások várnak tőlem.