Miért untam meg az életem? Mi tenne boldoggá?

Olyan mintha már semmi nem érdekelne és semmi nem tenne boldoggá, ami azelőtt érdekelt. Mindent csak muszájból csinálok mert valamit kezdeni kell magammal.

A tanulmányaim, munkám nem tesznek boldoggá. Már valahogy nem érzem azt a lelkesedést amit régen.

A párkapcsolatomra nem mondanám, hogy rossz, sok mindenen túljutottunk már a párommal, voltak rosszabb helyzetek is de mégse tud boldoggá tenni a kapcsolatom sem. Valahogy közömbös vagyok.

Barátaim nincsenek, pár emberrel jóba vagyok, de azok nem igazi barátságok és már igényem sincs egyáltalán a barátkozásra. Régen volt de már nincs. Csalódtam is pár emberben és azóta egyre kevésbé érdekel.

Semmi nem okoz nekem örömet, mindent kényszerből csinálok és minden unalmas.

Egy dolog tudna nekem örömet okozni, az ha utazhatnék szabadon, ha például nyáron háromszor mehetnék nyaralni és nem lenne járvány és lenne rá pénzem és nem lenne semmi gondom ami megakadályozná és oda mennék ahova akarok amikor akarok. Évek óta nem voltam nyaralni, belföldön sem és külföldön sem. Ha elutazhatnék és láthatnék olyan dolgokat, amiket azelőtt soha és teljesen más kultúrába kerülnék, az jót tenne nekem, főleg ha jó messze lennék.

Ami sokat jelent nekem még, az a hitem (katolikus vagyok) de néha már az is egy szenvedés.

Ezen kívül semmi nem tud érdekel, minden iránt közömbös vagyok és csak muszájból csinálom.

Mintha beleuntam volna az életembe. Ugyanaz az érdeklődési kör évek óta, ugyanazok a szokások évek óta, ugyanazok a problémák évek óta, ugyanazok az emberek évek óta.