Borderline “elmúlhat”?

Szerencsére még nem vagyok 40 éves. :) A Lamolep és a Kventiax rakott helyre. Az orvos depresszióval kezel, de az antidepresszánsok nem segítettek. Amióta ezeket szedem, teljesen kiegyensúlyozott vagyok.

Volt egy időszakom, amikor többször túladagoltam a gyógyszereket, ezt a borderline-ra fogták mindig, de ez egy fél éves periódus volt, utána már nem csináltam ilyen önkárosító dolgokat. Időszakos hangulatingadozások, az hogy nincsenek emberi kapcsolataim, csak egy párom (bár vele egészséges kapcsolatban vagyok), depresszió alatt sokször ürességet éreztem, és sokszor volt deperszonalizációm. Nem tudtam, hogy mit kezdjek az életemmel és hogy ki vagyok, mindig valami másba kezdtem bele, vagy túl sok mindent csináltam egyszerre, ha épp jó kedvem volt. Ismertem tipikus borderline-os embert, nem bírtam mellette megmaradni, mert annyira szélsőséges volt, magamat sose láttam ilyennek, de erre azt mondták, hogy sokféleképpen jöhet elő a borderline. Az emberekkel azért nem jövök ki, mert ha depressziós leszek, nincs kedvem velük beszélni se, ezt pedig nem tolerálja senki. De végre megtaláltam magam és tudom, hogy mit akarok csinálni, már tettem is lépéseket felé és nem érzem azt sem, hogy nem lenne saját véleményem.