Ez depresszió lesz?

Talán pár hónapja érzem ezt, hogy már semmihez nincs kedvem. Amikhez régen volt azokhoz sincs már és egész napokat szoktam átunni. Általában itthon netezek meg youtubozok de már csak bambulok a gép előtt, egéren a kezem és csak szomorúan bambulok a semmibe. Ha bárkivel megyek vásárolni, vagy bárhova, nagyon érzem ezt az ürességet, semmibe nézek próbálok boldogságot látszatni. Sokszor van nosztalgiám is, a régi szebb időkbe mennék vissza és élném újra azokat mint a jelenben legyek. A mostani jelenem nagyon egyhangú, hiába próbálom érdekessé tenni. Volt egy időszakom amikor annyira elhatalmasodott, hogy egész napokat aludtam és este voltam fenn, de ezt felváltotta a normál napirend azaz korán keltem, este elaludtam. Volt hogy random sírógörcs jött rám, főleg mikor az elszúrt döntéseimen nosztalgiázok hogy mi lett volna ha (ezek munkajellegűek inkább). Eddig mindig szerettem venni valami nasikat és üdítőket de már ezeket is csak megszokásból veszem pedig szeretem, de mindent amit csinálok egyhangú, monoton. Nincsenek öngyilkos gondolataim, de jobb lenne ha egyszerűen nem léteznék már, úgy érzem leéltem egy fél életet, és nincs tovább csak szürkeség. Ha dolgoztam is akkor is ez volt, hiába foglaltam le magam, nagyon erősen érzem ezt a semmiséget. nagyon régóta szomorúnak érzem magam, mindent amit szerettem eddig csinálni azok szertefoszlottak, étvágyam se ugyanolyan, ha előttem van egy lasagne amit szeretek van, hogy lassan eszem mert már enni nincs erőm olykor. Bármi positív dolgot mondanak, a családom, egyszerűen nincs rá reakcióm, múltkor egy családtag talált új hobbit, mutatta is családnak büszkén, és ő is látta hogy nincs nagyon reagálásom. De ott persze próbáltam azt kelteni.