Mit csináljak, hogy rendbe szedjem a bioritmusom?

Szerintem két kérdés van. És mind a kettőt nagyon komolyan kell venni. Csak az egyik az, hogy hogy állsz vissza egyszer a másik az, hogy hogy tartod ezt meg.

Nekem amíg nem kellett munka miatt felkelnem minden nap szinte lehetetlen volt fenntartani egy napi ritmust. Mert olyan típus vagyok, aki nem veszi észre, hogy vége a napnak valahogy és csak él tovább. És a végén már reggel feküdtem. És néha azt csináltam, hogy egészen körbe forgattam a dolgot azzal, hogy egyre tovább fennvagyok. És vissza is ért a helyére, de aztán megint kezdődött.

Szóval szerintem vagy valami nagyon fix kényszer kellene, amit nem te irányítasz. Ha nincs munka, akkor valakitől segítséget kéne kérni. De ha egyedül laksz ez nehéz, mert ha ő hívnak mondjuk akkor is lehet nem ébrednél fel, ha a csörgést nem hallod. De ha hallod csak lenyomod, akkor lehetne azt, hogy addig beszéljen veled, amíg ki nem kelltél és meg nem csináltad a reggelit pl. Csak itt az a nehéz, hogy ha ő elfelejti, vagy megunja akkor bukik. Szóval lehet olyat lehetne, hogy átutalsz neki egy neked nagyobb összeget és csak akkor kapsz vissza, ha írsz neki reggel, és után ais egy órával. És hónap végén átutalj a maradékot valami hajléktalan alapítványnak pl. Ez hülyén hangozhat, de a külső kényszer nagyon megváltoztatja a dolgokat.

A másik dolog az meg valami szokások nagyon lassú felépítése. Szóval hogy legyen egy teljes napirended, hogy mikor mit csinálsz. Mikor kelsz, mit csinálsz egyből után, mit azután. És odáig, hogy hogy kerülsz ágyba. És szerintem ez adhat egy olyan stabilitást, hogy ne legyen visszacsúszás. Ha kitudod nevelni magadból, hogy automatizmus legyen.

MEg vannak a klasszikus dolgok. Ágyba ne vigyál telefont SOHA. Ágyban ne csinálj semmit nap közben csak alvásra használd, hogy a hely is kiváltsa az alvást. Papír könyvet este használhasz ha nem tudsz aludni. Az kicsit lefoglal. És segít aludni is. De ne menj számítógéphez vagy telóhoz. Meg legyen egy részletes alvási rituáléd, hogy mi mi után jön, egy ilyen ráhangolódási sor. Hogy egy idő után tudja a tested mi lesz.

És esetleg ideiglenesen valami altató. De ez csak akkor ér valamit, ha közben felépíted a szokás rendszert, napi rendet.

Pocsék alvó vagyok, és valamilyen szinten megnyugtat, hogy olvasom, más is ezzel küzd... körülöttem mindenki elalszik bármilyen helyzetben, én pedig felkelek a legkisebb hangra, fényre, ráadásul ha stresszes időket élek, este is olyan feszült vagyok, hogy tudom, ebből nem lesz alvás.

És másnap reggel halál kialvatlanul kivergődni az ágyból... szörnyű. Tudva, hogy itt áll előttem egy nap, még csak most indul, de már szét vagyok verve agyilag. És az emiatti stressztől következő este megint kérdéses, le tudok-e nyugodni az alváshoz.

Voltam háziorvosnál anno. Első javaslata: olvasgassak este, és szedjek valami allergiagyógyszert, mert az mellékesen álmosít... hát kösz. Végül felírt Frontint, amitől nemhogy továbbra se tudtam aludni, de kb öngyilkos gondolataim lettek. Beszéltem alvásszakértővel, aki azt fejtette meg, hogy az ágyam a baj, mert rossz érzések társulnak hozzá. :D Hát nem, imádom az ágyam, csak stresszes vagyok.

Próbáltam légzőgyakorlatot, relaxációt, meditációt, de egy igazán durva stresszben, vagy sokadik nemalvós nap utáni zombiságban bakfittyek.

Szóval a megfejtést nem tudom, de "örülök", hogy nem vagyok egyedül...

#5 erről az jut eszembe, hogy esetleg azt próbálhatnád, hogy égve hagysz egy kis villanyt és ne fekszel le, csak így hátadnak a támlának támasztva ülsz az ágyban. És figyeld kicsit a tested, a szívversed. Hogy nyugodt e. És várj. És csak akkor feküdj le, amikor már nyugodt a tested és csak ekkor kapcsold le a villanyt, szóval csak ekkor kezdj alvás dologba. Én azt vettem észre, hogyha amíg még zakatol a szívem lefekszek a sötétbe és becsukom a szemem, hogy aludnék, akkor nagyon nem fog menni, mert így teljesen ilyen zaklatottság tölt ki. És mivel nincs más külső inger, mert sötét van így ez erősnek tűnik, mert csak befelé tudok figyelni. És attól, hogy aludni akarok és nem megy még zaklatottabb leszek.

Szóval nálam valamennyire ez jó, hogy amíg nem kész rá a testem addig nem feszülök neki a lehetetlennek. Esetleg míg ülök és várok olvasok az sem rossz.

Szerintem az olvasásnak két oldala van. Egyrészt leköti a figyelmet, hogy így menni kell a sorokon, és bele is megy az ember abba a világba és így valahogy kikapcsol kicsit. És nő az esélye az elalvásnak. Meg az is jó benne, hogyha nem sikerül elaludni, akkor sem keletkeznek rossz érzések, mert az jó érzés, hogy olvasok egy könyvet ennek tudok örülni, mert amúgy nehezen veszem rá magam. Azt szoktam, hogy csak egy kis rövid fejezetet minden este és tök durva de így egy év alatt jó pár könyv végére ér az ember. És ez tök örömteli.

#6, ezt megfigyeltem én is. Ha nyugodt a szívverésem elalváskor, akkor könnyű az alvás, de ha zakatol a szívem, nem megy. Ráadásul ha nyugodt a szívverésem, akkor a testhőm is normál, nekem ez a zakatoló szívverés általában azzal jár együtt, hogy nemsokára elkezd totál melegem lenni, forgatom a takarót, hogy a hűvös fel legyen felém, kimegyek bevizezni a csuklóm... és máris a passzív alvási szakasz egy éber vergődéssé alakult.

Csak az a baj, hogy pl lefekszem kellemes ernyedtséggel, teljesen kómásan, és nem alszom el elég gyorsan, jön ez a szétsülő szakasz. :\

Szoktam amúgy olvasni elalvás előtt, alapvetően nagyon beválik. Csak ilyen stresszes-alig alvós spirálban kb semmi se használ, ami addig igen.