Segítségre lenne szükségem, de nem akarok pszichológushoz járni?

Nem akarom diagnosztizálni magam, de ha körül kellene írnom a problémáimat, akkor azt mondanám, hogy önbizalomhiányom van, nagyon alacsony az önértékelésem, magányos vagyok, túlgondolok dolgokat, nehezen hozok meg döntéseket, sokat stresszelek és szorongok, sokat sírok, nincsen jó kedvem vagy szimplán csak olyan "semmilyen". Emiatt érzem úgy, hogy segítségre lenne szükségem mert ez azért megnehezíti az életemet, a kommunikációt, kapcsolatépítést, tanulást, munkavállalást stb. Viszont mindeközben a gondolatától is rosszul vagyok annak, hogy pszichológushoz forduljak. Nem félek tőle, hanem inkább nem hiszek benne mint megoldás.

Voltam már pszichológusnál és inkább negatív tapasztalatként él bennem. Nem is amiatt, mert nem sikerült megoldani a problémáimat hiszen az nyilván nem egyik napról a másikra történik, sok munka kell hozzá stb., hanem inkább azt éreztem, hogy abszolút nem világított rá semmire, semmi érdemlegesről nem beszéltünk, semmi újat nem tudott nekem mondani. Arra emlékszem, hogy nagyon untam és úgy repült el az az 50 perc mintha csak úgy a vakvilágba beszéltem volna, mintha nem is hallotta volna senki amit mondok. Ráadásul egy halom pénzt kellett fizetnem ezért cserébe, és az utazással együtt heti szinten elment erre csomó időm.

Úgyhogy sokáig halogattam a dolgot, de most ismét kértem időpontot egy másik pszichológushoz. Úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt, hátha jobb lesz stb., de már azon gondolkozom, hogy hogyan mondjam majd meg neki, hogy többet nem szeretnék menni hozzá. Legszívesebben el sem mennék, de már nem fogom lemondani az időpontot.