Lehet már csak szenvedek és vegetálok, mióta volt öngyilkossági kísérletem? Úgy értem élő halottként élek azóta. (hosszú úgy hogy az olvassa aki végig fogja)

Még akkor mikor tini voltam és nehézkes volt az iskola váltás általános után. Kiközösítés, bullying miatt nem bírtam és véget akartam vetni mindnek, akkor kezdődtek a lógások is suliból meg úgy mindenhonnan. Akkor persze nem sikerült.

Próbáltam metró elé ugrani, de nem ment, leugrani hídról de meggondoltam magam de valami vissza tartott.- szóval akkor volt először hogy fejembe vettem a halált ami olyan 2012 körül lehetett. Mióta találtam jó sulit, beilleszkedtem végre.

Visszatért az életkedvem. Ott több évet voltam. Megkedveltem a helyet, a tanítást, a gyakorlatot. Sajnos suli végén mikor lehetett volna gyakorlati helyre menni dolgozni én hülye voltam és mégse mentem pedig felvettek volna.

Az volt 2016 körül.

Azóta ez a felelőtlen döntés végig kíséri az életemet, bár akkor még tini voltam, tapasztalatlan. sajnos elszúrtam. Azóta pár éve lett volna még egy esélyem de azt is elszúrtam. Főként a közlekedés szólt bele meg a 3 műszak de visszanézve olyan jó helyem lett volna...annyira hülye vagyok! Nem hagy nyugodni azóta a gondolat.

Csak marcangolom magam azóta. Amúgy a cég azóta is meg van de sajnos engem már nem akarnak felvenni amit megértek, én se venném fel magam ezek után, mostanában is próbáltam elérni őket hátha elfelejtették, de csak annyi volt a válasz, hogy majd értesítünk (ami azóta se történt meg több hónapja) de még reménykedek és tudom nem kéne de nem tudom feldolgozni, hogy egy rossz döntés miatt nem lehet a kedvenc helyemen...Mikor utána voltam dolgozni máshol amit utáltam egyébként, akkor is vissza akartam oda menni de sajnos nem lehetett, mert akkor épp nem volt felvétel. Szóval nagyon hozzám nőtt az a hely és sok emlékem van róla, ezért is nehezen tudom elengedni.

Azóta nehezen találok munkát, valahogy nem akarok elkezdeni új helyen, várom hogy jelentkezzenek onnan de hiába. Most találtam állást és valahogy megpróbálom elkezdeni de nyomaszt nagyon. Mindenről az a hely jut eszembe,szó szerint minden nap.

Egyszerűen megöl a bűntudat. :(

Szinte minden nap öngyilkosságon gondolkodok, mert nem tudom elfelejteni..de megölni magam nem akarom fizikálisan, legbelül már halott vagyok olyan. gyár volt amúgy de szerettem ott lenni sulis gyakorlaton...azóta is minden nap azt képzelem el milyen lett volna ha akkor 2016ban elfogadom elsőnek a munkát és azóta ott dolgoznék, mennyivel könnyebb lett volna az életem.

tényleg mert megkíméltem volna magam a munkanélküliségtől, a megaláztatásoktól, kedvenc helyemen lehettem volna végig. azóta mintha semmi nem érdekelne. szétunom az életemet. jobb lenne ha nem léteznék mert ez a sóvárgás nagyon borzasztó. meg emlékek nosztalgiát, depressziót hoznak ki...voltam pszichológusoknál de nem megy, nem tudom elengedni. elnézést ha kusza de muszáj volt kiírnom....

a sóvárgás az ami azóta kísért ha jó a szó. ott olyan egyszerű munkák is voltak ami nekem pont kapóra jött volna.