.Ti elmondanátok a tanáraitoknak, hogy mentális betegek vagytok?

El fog terjedni, ha elmondod.

Ha tünetmentes vagy, mert szeded a gyógyszereidet, nem érdemes erről beszélni.

Visszagondolva a tanáraimra (jó sok volt a sok iskolaváltás miatt), talán kettővel-hárommal beszéltem volna ilyenről, a többiekkel véletlenül sem. De ha úgy érezném, hogy a viselkedésemet furcsállják vagy zavarja őket, akkor inkább elmondanám a félreértések elkerülése végett, hogy tudják, ez nem az ő személyüknek szól.

ha azt akarod, hogy féljenek tőled, mondd el.

Jó rég jártam iskolába, az akkori viszonyok között volt olyan tanár, akinek elmondtam volna akár ilyet is. Most viszont más világ van, kevés tanár van, akiknek alig van jogkörük, ráadásul nagy a létbizonytalanság... nem tudom, hogy maradt-e még a pályán olyan, akiben lehet bízni és van még benne szufla...

Jobb, ha nem tudják, lesz köztük olyan, aki még az iskolából való kirakásoddal is meg fog próbálkozni, hogy veszélyes lehetsz.

Ha nem is tesz ellened semmit, el fogja mondani a kollégáinak, azok meg még a diákoknak is elpletykálják, ne bízz bennük. Ha 18 alatt vagytok, még olyan szülő is fog akadni, aki ha eljut hozzá a hír (és el fog jutni, mert ez olyan "csámocsogós" infó...), a saját gyereke "biztonsága" érdekében közbe akar majd lépni.

Ne hallgass azokra, akik stigmatizálják a mentális betegségeket. Senki se teljesen egészséges mentálisan, és mivel a tanáraid diplomás felnőttek, és valószínűleg képben vannak ilyen alap dolgokkal, ha segítségre van szükséged, megéri hozzájuk fordulni ahelyett, hogy végig szenvedj még ki tudja hány tanévet csendben, megválaszolatlan kérdéseket hagyva magad után.